Nem fogja fel a családom, hogy nem tudok a húgomra vigyázni, mert dolgozom? Hogy ne legyek bunkó velük ezek után? Mit tennétek a helyemben, ha az nem megoldás, hogy eldobok mindent és megyek vele kávézni?
Féltestvérek vagyunk, ő 20 éves, én 25.
2 éve költözött fel Pestre, akkor még én is tanultam, tényleg a világ összes ideje az enyém volt. Azóta lediplomáztam, ősz óta dolgom főállásban, és itt kezdődtek a bonyodalmak.
Nem egy tipikus 8-16-os munkám van, ügyvédjelölt vagyok.
A családom szerint ez azt jelenti, hogy én osztom be az időmet, én döntöm el, mikor dolgozom és mennyit, és hogy hol. A valóságban ez úgy néz ki, hogy átlag napi 10 órát dolgozom, nem csak hülye ügyfelekkel vagyok körülvéve, hanem hülye főnökkel is, aki még péntek este 8-kor is felhív munkaügyben, ha olyanja van. Az irodában nincs home office opció, max. úgy, ha épp beteg vagy és felkelni nem bírsz, akkor táppénz alatt dolgozhatsz otthonról (:D).
A húgom ezt képtelen felfogni, ha pedig nem érek rá vele találkozni napközben, mert DOLGOZOM, akkor olyanokat ír, hogy mondjam a tárgyaláson, hogy tartsunk ebédszünetet és abban az 1 órában menjek el vele kávézni, kijön a bírósághoz. Vagy "ütemezzem át" az ügyfeleket és menjek el vele délelőtt ide, meg oda, ne legyek már szemét, hogy a Mari néni problémája a szomszéddal nekem fontosabb, mint vele lenni.
Panaszkodik, hogy sosem érek már rá, de mikor végzek este 6-7-kor, arra vágyom, hogy hazaérjek és csend legyen körülöttem, pihenjek, nem arra, hogy még készülődjek el és kísérjem el vacsizni, bulizni. Régen az ilyenek belefértek hétköznap, igen, de ma már nem, és munka után nem is vágyom szórakozóhelyre menni úgy, hogy másnap nekem 6-kor csörög az órám, nem alhatok délután 2-ig. És mellette akkor foglalkozzak a párkapcsolatommal, barátnőimmel is...
Otthonról is megy a szövegelés, hogy nem igaz, hogy nem tudok kétnaponta 2-3 órát szánni a testvéremre, amiért nekem összejött a munka és a párkapcsolat, ő még itt van egyedül és nem tud magával mit kezdeni. De könyörgöm, 20 éves fiatal lány, egyetemre jár, nem hiszem el, hogy nem tud maga mellé keríteni valakit, akivel eljárhat kávézni, nézelődni, meg moziba. Ennél több esélye sosem lesz ismerkedni, legyen az akár barátság, akár párkapcsolat.
Az apja (mostohaapám) is ilyeneket mond, hogy majd ha gyerekem lesz, azzal sem foglalkozom, mert nekem dolgozni kell?
1. Remélem, mire gyerekem lesz, a saját magam főnöke lehetek, mert tényleg nem mindegy, hogy egy vezető ügyvéd vagy, vagy pedig egy pályakezdő ügyvédjelölt, akinek csak kiosztják a feladatokat.
2. Ha lenne egy 20 éves gyerekem, neki is megmondanám, hogy nem tudok vele naponta/kétnaponta órákat foglalkozni és keressen magának hobbit, társaságot.
Ő is osztja az észt, de bármikor kellett volna vele/velünk foglalkoznia gyerekkorunkban, a barátok, foci, munka, mindig fontosabb volt.
És próbáltam megoldásokat találni már.
Bemutattam pasiknak, hátha valamelyikkel alakul valami. De nem, én ne játsszam a kerítőt.
Egy időben gyakran feljárkált az irodába. Beszélgetett a többiekkel, úgy voltam vele, hogy akkor tegye hasznossá magát, megbeszélem a főnökömmel, hogy vegye fel, mint gyakornok őt is, egyetem mellett. A főnököm részéről rendben is lett volna, húgom közölte, hogy ő biztos nem fog ingyen dolgozni.
Mondtam, hogy akkor keressen diákmunkát, legyen mondjuk bébiszitter délutánonként, úgyis imádja a gyerekeket. Nem, ő csak a barátaink gyerekeit szereti, más idegen gyerekére biztos nem fog vigyázni. Teljes home office munkát is találtam neki, de neki az sem volt jó, mert hogy "túl monoton".
válasza:Hát pedig szerintem neked van igazad. Nem azt mondom, hogy hanyagolni kell a húgodat, de basszus, a dolgozok azt jelenti, hogy el vagyok foglalva, nem a lábamat lógázom és nem tudok ide-oda elmászkálni. Ezt meg kell értenie neki is és a családod többi tagjának is. Ha a húgod gondolna egyet és írna a szüleidnek, hogy menjenek el vele kávézni munkaidő alatt, akkor ők is fognák magukat, szólnának a főnöknek, hogy most lelépnek egy órára és elkísérik? Sajnos ez nem így működik. Ha ennyire fontos, hogy tesód ne legyen egyedül, akkor szórakoztassák ők.
,,nem igaz, hogy nem tudok kétnaponta 2-3 órát szánni a testvéremre, amiért nekem összejött a munka és a párkapcsolat, ő még itt van egyedül és nem tud magával mit kezdeni"
És? Akkor te életed végéig vezekelj azért, mert neked szerencsésebben alakult az életed? Dobj el magadtól mindent és szolidaríts mellette, hogy jó testvér legyél?
Kicsit azt is érzem, hogy a mostohaapád azért mer ilyen hangot megütni veled, mert te nem vagy a vérszerinti gyereke, így nyilván nem számítasz neki annyit mint a saját lánya. De akkor is el kell fogadniuk, hogy nem tudsz mindig ugrani. Fiatal vagy, most alapozod meg a jövődet, persze, hogy rengeteg a dolgod.
De épp ez az, hogy ezek neki is sikerülhetnének, de neki senki/semmi nem jó, neki semmihez nincs kedve.
A napjai azzal telnek, hogy reggel 9-10 között felkel, elkészülődik, elmegy épp 1-2 nagyon kötelező órájára, utána kávézik, ebédel valahol, elmegy nézelődni a városba, esetleg jógázni, pilatesre és utána megy haza. Ha van valami zh-ja, arra tanul előtte 2-3 nappal, de ennyit foglalkozik az egyetemmel szorgalmi időszakban. És hogy amióta én dolgozom, ő sehová nem tud menni, mert nekem nincs kedvem. De miért tőlem kell függővé tenni, hogy megy-e bulizni? Ha akar, menjen, nincs hozzám kötve.
válasza: válasza: válasza:
válasza: válasza:Miért kell egy HÚSZ éves valakire vigyázni????
Mert Budapest túl nagy város, sok itt az ember és ki tudja, mi lesz, ha egyedül van. :))))
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!