Nagy bunkóság "ráerőltetni" másokra ezt a témát?

Ha valaki a barátod, akkor szó sincs ráerőltetésről, hiszen tudja, hogy ő az, akivel beszélgetni akarsz, akivel meg akarod osztani az érzéseidet.

Attól függetlenül vannak empatikus emberek, akik lehet, hogy nem állnak közel hozzád, mégis jó velük elbeszélgetni, mert meghallgatnak, odafigyelnek rád.

Mindenképpen beszélj valakivel, akiben megbízol és nagyon közel áll hozzád! Hívd meg mondjuk teázni, aztán hozakodj elő a témával.

Biztos nem fog bunkónak gondolni, főleg, ha már ő is átélt ilyet. :(

Hidd el megkönnyebbülsz majd, ha kiadod magadból a bánatod! :)

Én is pont így vagyok. Csak nekem Apukám halt meg, még januárban, de olyan mintha tegnap lett volna. Nem tudok túljutni rajta.

Én is szívesen beszélgetnék erről valakivel, de a férjem sajnos nem tud jól vígasztalni a barátnőim meg eléggé elfoglaltak. Kifelé úgy látszik mintha már rendben lennék, de sokat sírok éjszaka. Én nem hozakodtam elő senkinek se ezzel, hogy a kérdésedre is válaszoljak.

A barátaidnak miért ne? Én simán elmondanám, hogy jó lenne egyet beszélgetni, mert ez történt.

Amúgy milyen barát az, aki nem tudja, hogy meghalt egy barátod?

Én szívesen beszélgetek veled. Írj mailt és akkor elküldöm az msn-em, ha te is szeretnéd. Részvétem!

amuto@citromail.hu

Részvétem!

A barátok arra valók, hogy ha örülsz veled örüljenek, ha gyászolj veled gyászoljanak, meg kell hogy értsék, de aggódj melletted fognak állni!