Hogyan értessem meg a tizenéves gyerekeimmel az anyagi helyzetünk drasztikus romlását?

Én is beleszülettem ebbe. Néha volt csak rosszabb közben, de megértettem akkor is, ahogy most is. Most mikor elkezdtem tanulni, volt olyan hónapom, hogy havi ötvenet utaltak anyuék, kérés nékül/ellenére. most meg tizet is úgy kellett kiszorítaniuk, és kéne nagyon kéne, de nem is kérek, mert tudom, hogy adna, ha lenne, de nincs.

A tieiddel is csak azt kell megértetni, hoyg kiesett apa fizetése és az mit jelentett míg volt, és hát adnál te, ha lenne, de nincs. Meg fogja érteni.

Én azt csinálnám,hogy a gyerekeket leültetném egy nyugodt pillanatban, az orruk elé nyomnám a fizetési csekkemet, a csp és a gyerektartás szelvényeit, majd egy másik oszlopba rendezném a rezsiköltségek csekkjeit. Megkérném őket, hogy számolják ki, hogy ha a beváteli oldalból levonjuk az összes havi kötelező kiadást, akkor mennyi marad megélhetésre...

Ha kellően intelligensek, akkor rá fognak jönni, hogy most ez a helyzet, eddig sok mindent meg tudtál nekik adni, most, hogy egyedül tartod el őket, kevesebbet tudsz rájuk költeni. Ha kevévbé intelligensek, akkor hisztériázni fognak, pénz viszont attól még nem lesz több. Ha az apjuk ilyen jól él továbbra is, akkor pumpolják őt...

Hogy saját példát hozzak, én is viszonylag gazdag gyerekként nőttem fel nyolcéves koromig. Akkor meghalt az apám, akiről kiderült, hogy a családi cégben irtózatos adósságokat halmozott fel, amiről persze még anyám sem tudott, pedig társtulajdonos volt. Akkor egycsapásra rájöttem a nyolcéves fejemmel, hogy a jólétnek, a gazdagságnak vége. A cég befuccsolt, anyámat évekig perelték, de szerencsére sikerült viszonylag jól kijönnie a perekből. Akkor még nem látszott olyan vészesnek az egész helyzet, de sajnos anyámnak már így is napi 18 órákat kellett dolgoznia, hogy pengesse az adósságot. Velem egyáltalán nem foglalkozott, de a rezsire még valahogy futotta.

Aztán 14 éves koromban megint bedőlt a krach, ugyanis albérlőket fogadtunk, akik többszázezres rezsitartozást halmoztak fel, majd fizetés nélkül megléptek az országból. Korábban még anyám kölcsönadott egy emberkének is egy csomó pénzt, aki szintén meglépett...

Aztán egyre másra rossz dolgok történtek: elromlott a kocsi,egy vagyon lett volna a javíttatása, egy csőtörés miatt gyakorlatilag megszűnt a házunk vízellátása, le kellett cserélni a kazánt, a bojlert, a gáztűzhelyet (azt már nem volt miből) stb. Mindezt pár hónap alatt.

Akkor én is megtanultam, hogy milyen az, mikor vajas kenyéren él az ember hónapokig. Pedig én is tizenéves voltam. Szerintem a te gyerekeid is meg fogják ezt érteni.

Az volt az igazán szomorú, hogy már elsős gimis koromtól suli után dolgoztam minden nap és hétvégén is, az összes pénzemet hazaadtam, de nem jutottunk ezzel sem egyről a kettőre.

Hát nemtudom...

Mi is jómódban éltünk mindig, apa havi 400.00ft-ot keresett, anya 100.000-at...nekem mégsem volt sosem márkás cuccom, kínaiból öltöztem (pedig csorgott a nyálam a márkásért de nem volt pofám), játékot se kaptam sokat, emlékszem a legdrágább játékom egy 99ben vásárolt 4500ft-os legó volt.

Kaja sem az volt,hogy étterem...hanem otthon szépen.

Aztán 17évesen elmentem dolgozni és megvettem az első márkás cuccomat és abból mentem bulizni, abból ruháztam magam...most sem kell más. Néha egy ruha néha ez az.Most én is egyetem mellett nemtudok dolgozni, nem veszne fel sehová (nem részletezném), ezért ott fogom vissza magam ahol lehet. Mondjuk már 2 napja nem ettem, ez még nem durva...volt,hogy nem volt már kajám aztán volt pénz de nem akartam kérni...ciki volt...

Úgyhogy ez a beleszülettek a jó világba duma nem tud bejönni, mert más is lehet így...