A családomon kívül nem szeret senki. Úgy érzem nem vagyok elég jó ahhoz, hogy bárki is szeressen?

Éppen ma olvastam egy csodaszép verset, melynek az írója versszakokon keresztül ecseteli, hogy ő milyen jó hangulatában van, mennyire vidám, mennyire jól érzi magát, annak ellenére, hogy utálja saját magát, a világot és az életét is. Mígnem az utolsó versszakban kiböki, hogy "annyira vidám vagyok, hogy mindjárt megölöm magam". :P

Én ezt érzem rajtad is. Bizonygatod, hogy te mennyire jól viseled az élet nehézségeit, holott nincs családod, barátaid, az ismerősök sem kíváncsiak rád, és valójában nagyon irigy vagy a nővéredre, aki boldog házasságban él.

Egyszóval boldogtalan vagy, és akárhogy próbálod ezt leplezni, a környezeted ezt megérzi, mert szinte süt rólad. Látják rajtad, amit írsz: hogy utálod magad, vagyis hogy nem vagy megelégedve sem a külső, sem a belső tulajdonságaiddal. Pedig nem fogsz előrébb jutni, ameddig nem tisztázod le magadban azt, hogy a külsőd és a belsőd adott, így kell magadat elfogadnod. Amint eléred azt, hogy képes leszel belemosolyogni a tükörbe, és megbékélni magaddal, máris rendbe fognak jönni a kapcsoaltataid.

Biztatásul csak annyit tudok mondani, hogy tizenéves koromban én is utáltam magam és az életemet, ezért szinte taszítottam magamtól az embereket. Az ún. "negatív kisugárzás", ugyebár. Aztán kb. 18-19 évesen rájöttem, hogy ki vagyok, miért vagyok ott, ahol vagyok, és mit kell tennem ahhoz, hogy elfogadjam magam. Azóta - mondjuk úgy - 180 fokot fordult az életem. De ehhez az kellett, hogy megtanuljam: a boldogság és a boldogtalanság forrása is én magam vagyok, nem mások.

Szia.

Ha van kedved nyugodtan küldj egy e-mailt, én szívesen megismerkednék veled.

A kérdésedre válaszolva pedig biztos hogy lesz olyan ember aki megszeret és biztos hogy lesz családod is nyugodj meg. Ahogy leírtad szeretsz nevetni,viccelődni,hülyéskedni, tehát szeretsz rosszalkodni egy kicsit ahogy mindenki .Látod nem lehetsz rossz ember,ezeket mint te írtad le,csak egy kicsit többet kell lenni emberek között.

Egyébként néha én is olyan vagyok,hogy valamikor keveset tudok beszélgetni pár haverral mert egyszerűen nem ismerem őket olyan rég mint az igaz barátaimat,akiket már több mint 14 éve ismerek. Velük viszont teljesen jól érzem magam ,jókat tudunk beszélgetni,viccelődni,hülyéskedni stb. Feléjük meg tudok nyílni mert szinte nekem már családtagoknak számítanak.

21/F

Sajnálom,hogy ilyen sokan vagytok ilyen állapotban :(

Amúgy higyétek otthon mindenki kiakad, nagyon kevés az olyan ember aki képes magát teljesen elfogadni, tudom nem nagy vígasz,de legalább nem vagytok egyedül...

Kedves kérdező írd le egy papírra az összes általad ismert tulajdonságod, egy másikra pedig a családod/ közelebbi ismerösök által ismerteket, a pozítikat pedig probáld hangsúlyozni. Biztos,hogy találsz olyat amivel elégedett lehetsz!!! :) Probáld maagd elfoglalni különbözö tevékenységekkel :olvass, jár futni vagy kocogni add ki a stresszt!!!! Már si jobban fogo magad érezni.

Félreértés ne essék én is ilyen lelkileg problémás ember vagyok sajnos :(

Még egyszer sem sikerült olyan pasit/ férfit találnom akivel eltudnám képzelni egyáltalán a párkapcsolatot.

Nem vagyok túlságosan elégedett magammal elég temperamentumos vagyok stb...

nem sajnáltatni akarom magam, csak azért írom le,hogy ne az legyen, hogy egy tök happy ember ír.

Főleg mostanság gyakran vagyok stresszes ,de probálom levezetni futással

és olvasással lekötni magam.

Ha gondolod írj egy levelet nekem is.

BAZ megyében lakom.

19L