Mivel érhetném el, hogy szeressen?
Az anyámmal van problémám. Kicsi koromban sem éreztem a szeretetét, de amióta külön élek tőle, ha lehet még jobban utál, mint valaha.
Amikor gyerek voltam, bármit csináltam, hibát talált benne. Ha négyest, vagy annál rosszabb jegyet hoztam, leszidott és aztán napokig nem szólt hozzám. Ha nem takarítottam, az volt a baja. Ha mégis csináltam valamit, amivel a kedvében akartam járni, nem értékelte, hanem azt nézte mi benne a rossz.
Nem csak én éreztem hogy kevésbé szeret, mint a két testvéremet. A hugom, ha kicsi korunkban kötekedett velem és meg akartam védeni magam, mindig azzal támadt, hogy majd megmond anyunak és ő majd engem fog leszidni, mert engem nem szeret úgy, mint őt. És így is volt. Bármit csináltak a testvéreim, mindig rajtam csattant.
Amikor a hugom elkezdett pasizni, én voltam a hibás, mert nem figyeltem rá eléggé. Amikor a bátyám megnősült és ritkán járt haza, azt kaptam meg, hogy én üldöztem el. Pedig nem voltunk rossz testvérek, annyit vitatkoztunk, mint bárki más.
Apám szintén látta, hogy anyám rosszul bánik velem. Neki talán épp ezért voltam én a legkedvesebb gyereke. Mindig azt mondta, hogy ő szeretné pótolni azt a szeretetet, amit nem kapok meg.
Apám halála után még jobban megutált anyám. Azzal vádolt, hogy elvettem tőle apám szeretetét és miattam olyan kevés jutott neki apámból.
Most már külön élek. Ha a bátyám hazamegy a családjával, vagy a hugom hétvégén hazamegy a koliból, hatalmas sütés-főzés van és mindenben a kedvüket lesi. Engem semmivel nem vár. Sokszor még programot is szervez, hiába jelentem be előre, hogy megyek. A párommal való kapcsolatomat sem támogatja. Szerinte egy ilyen ember túl jó hozzám, és nem érdemlem meg.
Kérdeztem már többször, hogy miért nem szeret. Mindig azt mondta, hogy szeret ő, a maga módján és hogy ne is várjak el tőle másféle viselkedést, mert én a gyereke vagyok és ő a szülő, szóval ne szabjam meg hogy viselkedik.
A párom szerint ne is menjek haza többet, de nekem mégis hiányzik, hogy legyen egy "anyám". Szeretném megkapni azt a szeretetet amit a tesóim. Nem tudom mit tehetnék még.
A párom anyukája nagyon kwedvel.
Sokszor csinálunk közös programokat és sokszor érezem rajta is, hogy szeretné pótolni anyám hiányát, de nekem azért nagyon fáj, hogy a saját anyám olyan, amilyen.
Lehet, hogy majd amikor fordul a kocka, a gyerekei közül tőled fogja megkapni a legtöbb gondoskodást, a többiek meg el-elmaradoznak majd. Akkor szépen belátja, hogy belőled nevelt igazán embert egyedül.
Téged még hajt a versenyszellem...
Igen, a középső gyerek valahogy mindig ilyesmit kap.... Én is az vagyok, nálunk nem ennyire durva a helyzet, de nagyjából ilyen. Annyi a különbség, h az én anyám, miután eljöttem otthonról, valahogy "jobban" szeret.
Én is sokat küzdöttem azért, h elfogadjon, szeressen. Ennek köszönhetem az iskolákat is, mert a figyelmét szerettem volna. Végül is nem jártam rosszul, de ettől sem szeretett jobban. Azon is sokat el szoktam gondolkodni, h miért van az, hogy akiről azt érezzük, hogy nem szeret, ahhoz nagyon ragaszkodunk? Pedig szeretetet kicsikarni senkiből nem lehet... Hagyd a francba az egészet, csak saját magad teszed tönkre emiatt. Végül ő fog rájönni mekkorát hibázott... hidd el!!!
Nem hiszem, hogy belátná.
Volt egy időszak, amikor műtétje volt és nagyon sokat kellett feküdnie, nem tudta még a házimunkát sem ellátni, akkor tesóim talán ha egyszer meglátogatták. Én viszont hetente egyszer átmentem, megcsináltam a mosást, vittem kaját, meg főztem több napra, bevásároltam neki. Akkor úgy tűnt hálás érte, és akkor közelebb éreztem magamhoz. Talán kicsit bíztam is benne, hogy valami megváltozik. De mikor felépült, minden olyan volt, mint régen.
Valaki irta, h többet neállj szóba anyukáddal, mert h szomorúságba fogod igy leélni az életedet..S akkor kérdem én, hogy ha fel fogadja h többet nem áll szóba akkor boldog lesz???Nem !!!Sőt midnen nap rá fog gondolni..és a leirtak alapján egy rendes, becsületes lányról van szó, akinek a szive és a lelkiismerete megszakadna ha nem beszélne az anyukájával!!!Nem is tudom, hogy hogy lehet ilyen tanácsot adni..
Fogadd el, ahogy van, ugyanúgy járjál hozzá. Legalább a párod anyukája kárpótol egy kicsit érte és kész.Attól anyukád marad.És szerintema szive mélyén szeret, ne aggódj.Persze tudom h attól jól esne ha éreztetné is. De hagyjad...
Amúgy hány éves vagy?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!