Miért várják el sokan a megbocsátást, ha a megbántó nem kért bocsánatot?

1. Nagyanyádnak valószínüleg igaza volt, ha nála éltek családostól.

2. Egy halottra haragudni igencsak primitív dolog, föleg ok nélkül.

1.

Egy gyerek nem tehet róla, hogy milyen helyzetben születik, milyen helyzetben nő fel.

Kérdező, megbocsátani keres nélkül is lehet. Haraguddhatsz rá, de minek, ő ezt már úgysem fogja érzékelni, csak magadnak teszel rosszat azzal, ha nem tudod elengedni a dolgot.

Szerintem a megbocsátás és az hogy nem haragszol rá nem ugyanaz. Én pl nem táplálok haragot az apám iránt, pedig kb 15 éve itthagyott és nem keres hiába akrtam kapcsolatot vele. De egyrészt nem kért bocsanatot, meg úgy gondolom vannak dolgok amik nem intŕzhetők el ennyivel. Az ember nem hagyja ott a gyerekét mint eb a sz.rát már bocsanat. Szóval nem haragszom már, de nem bocsátok meg egyszerűen nem érdekel, kb mint egy idegen.

Te még nem rendezted le ezt a nagymama dolgot magadban.

Szerintem úgy dönts hogy x év múlva ne bánd meg.

3as a kerdezőnek meg jólesett volna ha gyerekként kiállnak érte. Normális nagyszülő nem mond ilyeneket az unokának, nem ö tehet az anyagiakról.

4!

Nyilván. Állítottam olyat, hogy nem? Annyit írtam, az apjának lehet sokat jelentene. Innentől egy kérdés van, fontos e az apja neki annyira, hogy ott legyen a temetésen, vagy sem. Totál független attól, hogy apu mellette állt e anno, vagy nagyi a legborzalmasabb ember aki valaha élt. Mindegy. Az a lényeg, hogy a kerdezonek mennyire fontos a saját apja.

Én ezt ugy rühellem is hogy mindenfél sz.rembenek megbocsátanak csak mert öregen már jó ember lett, vagy mert az régen volt, vagy mert meghal úgyis.

Birom azt is amikor apák telibesz.rják az egész családot aztan a gyerek felnőve vele pózol facen fotókon és ölelkezés mosoly. Hat konnyű igy szeretni egy gyereket hogy felőle fel.is fordulhatott volna mindig. Dehat az régen volt.

Meg itt is volt hogy toxic bantalmazo apát ápol a gyereke öregen merthát öregen meg már kedves.

Én ugy vagyok vele nekem ha vki ártott, mérgezte az életem, egy utilsó aljas toxix némber volt, és bántalmazott nem egyszer nem kétszer amigcsak szukségem volt rá olyan értelemben hogy.pl gyerek nem tud hova menni, nem létezik elévülési idő soha.

A temetésére kimennék hozzá vágni a földet és leköpni. Vagy mosolyogni ünnepelni azon hogy végre nincs már. Es imádkozni ha meghalok se lássam.

Ha élne se kapnál bocsánatkérést. Ezek soha nem látják be a hibáikat betegen öregen is max manipulaciobol kezdik a bűnbánást csak(ha egyáltalán kezdik), csak hogy vedtelen állapotban ne rúgjanak belé. Nem másért. Maguk miatt csak.

Ha vissza lehetne menni a méltba mind egytől egyig ugyanúgy folytatná. Mert ez jellem. Neveltetés. Sérültek vagy bármi.

Egy ünnep az amikor végre rosszemberek mennek el.

"...nem tudom mennyire lehet fontos egy olyan apa aki nrm állt ki érte"

Sokaknak fontos. Tudod a szeretet nem úgy működik, hogy x segít nekem, mellettem all, tehát szeretem. A szeretet vagy van, vagy nincs, nem döntés kérdése. Van olyan, hogy elmúlik, de nem azért, mert úgy dönt valaki.