Mit reagálnátok, ha a 8 éves gyermeketek keresztanyja így viselkedne?

Eleve mi a rossebnek kéne egy “keresztszülőnek” (mármint ahol dísz titulus ez, nem a vallásos nevelésről szól), aki most már maga is kisgyerekes anyuka, 2-3 hónapnál gyakrabban jelentkeznie? Nem nagyszülő, bár van, ahol ők se tudnak gyakrabban jönni.

Másrészt nem, egy 8 éves nem kisgyerek és egész nyugodtan felemelheti a telefont ő is és keresheti a keresztanyut, ha annnnyira fontos neki. Mondjuk ebből a leírásból tök egyértelmű, hogy te hergelted sírásig a saját gyerekedet, mert amúgy egy 2-3 havonta látott rokon miatt nem fog egy sem drámát csinálni. Már persze ha nem fűti valaki.

Szép, hogy mindenhol csak TI, TI és TI, az cseppet sem érdekel, hogy szülés utáni depressziója van/volt, ami egy nagyon szomorú és komoly dolog.

Voltál már te depressziós?

Nem, nyilván, különben nem a keresztszülőt blame-elnéd.

Én voltam, és nem, nem hívtam fel senkit akkor, mert minek panaszkodjak, minek zúdítsam rá a sok szrságot, amit érzek, miért bőgjek neki - és sorolhatnám.

Az más kérdés, hogy a családomból sem keresett senki. Soha senki.

Hagyjuk már.Én is voltam az,tudom milyen.De nem is verem másra.A kérdező kereste,kérdezte,hogy tudna segíteni.A gyereknek is elmagyarázta mi van.Jo,hogy nem támogatja,hogy mindig hülyére vegyék a gyerekét.

Évekig voltam depressziós,haragudtam a vilagra és tettem pokollá más életét.Amit azota is szégyellek.Nem kell játszani a hattyú halálát.Egy idő után senki nem fog keresni,mert folyamatosan elutasitja az aki ebben szenved.Ha magától nem akar az ember változni,más nem tud rajta segíteni.Meg most is vannak rossz napjaim,de az élet megy tovább.

Nem is értem miért kell neki esni a kérdezőnek.Neki a gyereke a fontos,nem más.