Tényleg "kényeske" lehetek, hogy ezért nem költözöm el otthonról? 30N
Napi 3 órám megy el munkába utazással, hiába, lefáradok. Hétvégén örülök, hogy sehová nem kell mennem.
Családban mások megszóltak, hogy ebben a korban már rég egyedül kellene élnem. De anyu-apu hiányolna, ezért meg kéne őket látogatnom hétvégente. Nekem ez valahogy nem férne bele az időmbe. Inkább velük lakom, és így épp kijön minden kényelmesen. Nem értem mást ez miért zavarja.
Mert ma az ingyenélés menő gyerekcsinálásért àllami ingyen milliókból, azaz csokból. (Hoppá nem állami, hanem tisztességesen dolgozó emberek adójából elpazarolva!)
A takarékoskodás, spórolás, előrelátás továbbá a többgenerációs együttélés, a nagyszülők mindennapi jelenléte egy gyerek életében, az idős szülőkről való személyes gondoskodás meg lassan büntetendő dologgá válik...
Nem kényes vagy, hanem életképtelen.
Ennyi idős fejjel eszem ágában nem lenne anyámékkal élni a gyerekkori szobámban, hanem élném a saját életem.
Először is, keresnék egy olyan munkát, amiből egy albérlet fenntartható. Ezután közelebb költöznék ahhoz a munkahelyhez, hogy ne töltsek minden nap fél munkanapot ingázással.
Utána pedig kerítenék egy hobbit magamnak, barátokat, párt.
A szüleidet pedig akkor látogatod, amikor szeretnéd. Gyenge érv, hogy hiányoznál anyunak és apunak, ezért nem költözöl el. Ha nem változtatsz, örökké tőlük fogsz függni, az egész életed arról fog szólni, hogy őket boldoggá tedd.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!