Tényleg a gyerek a hibás és vessen magára, mert elköltözött otthonról és innentől nem volt hova visszamennie?
Szüleim épp váltak és egy férfihoz költöztem, akihez nagyon nem akartam, de nem mertem nemet mondani. 2 hónap múlva vissza kellett költöznöm, aminek örültem, de nem látták sehol szívesen. A szülők közös házát épp árulták, aztán egyik testvér ide, másik oda került. Engem apám azzal a címszóval zavart el, persze a testvérem irányításával, hogy én cserben hagytam. Meg hogy nem itt lakom, hanem csak itt alszom. Onnantól kezdve végig szenvedtem az életemet, nem jutva semmire. Időközben kiderült, hogy diagnosztizálatlan autista vagyok, egyéb zavarokkal, beleértve a figyelemzavart és a kétbalkezességet. Rengeteg célom volt, amelyekben ezek korlátoztak, persze nem tudva a betegségekről. Pénz is korlátozott, mert albérletben élek, már lassan 20 éve és ha úgy volt, hogy utcára kerülök vagy nincs pénzem, le se tojt senki. Azért, mert egyszer el mertem költözni. Depresszió, öngyűlölet, mozgásszervi betegségek sem kerültek el és a mai napig gyűlölök élni. Szerettem volna több segítséget, nem pedig idegileg tönkremenni a semmiért. Senki nem figyelmeztetett, hogy kommunikációs problémám van, ne erőltessek olyan iskolát. Eleve olyan suliba kellett jarnom, ahol a kézügyesség fontos volt és ott 3 évet pocsékoltam el, mentem máshová.
Anyámat az akkori férje foglalta le és oda se mehettem lakni. Egyszer mondtam neki, hogy 3 napom van költözni, mit csináljak. Azt mondta,hogy megkérdezi, van -e albérlet a környéken.
Legalább pár hónapot vagy 1-2 évet lakhattam volna rendes helyen, tudtam volna spórolni a hitel alapra és rég lenne lakásom. Párkapcsolatomban se volt minden jó, mert olyanokat fogtam ki,hogy többet ártottak, minthogy közösen értünk volna el bármit is.
2 testvéremnek jobb. Egyik ingyen lakik, masik meg rengeteg segítséget kap, aminek én is örültem volna régen, pedig nekem hozzá képest jóval kisebb igényeim voltak.
Tényleg akkora bűn, ha valaki elköltözött otthonról és többet nem mehet senkihez, oldja meg innentől? Más is járt már így vagy ez egyedi eset ? Mert rengetegen sajnálgattak az első munkahelyemen, hogy albérletben lakom. Utólag gondoltam bele, tényleg én voltam az egyetlen, aki szinte gyerek fejjel szenved úgy, hogy nem így akart élni.
"Időközben kiderült, hogy diagnosztizálatlan autista vagyok"
Mármint akkor most már diagnoztizált gondolom, mert orvos állapítja meg hogy az vagy, nem a Google.
"Időközben kiderült, hogy diagnosztizálatlan autista vagyok"
Nincs ilyen. Divatosan magadra tetted ezt a címkét, miközben ezt max orvosok állapíthatják meg, sokszor ök is csak nehezen.
A többi számomra csak vekengés a múlton meg a jelenen.
"Szüleim épp váltak és egy férfihoz költöztem, akihez nagyon nem akartam, de nem mertem nemet mondani."
. Nekem az egészből az jön le, hogy neked semmibe nem volt beleszólásod, ellenben a boldogulásod mindig másokon múlt...
Ebből már ki kellene törni.
Mindenben más a hibás?
Szüleid váltak, pasidtól féltél, apád elzavart, testvéreid rosszindulatúak, nem tehetsz róla hogy kétbalkezes vagy, meg béna, arról sem, hogy nincs pénzed 40 évesen, kommunikációs problémád van, senki nem szólt, hogy ne abba az iskolába menj, anyad helyetted pasizott, párkapcsolataidban mind rosszat fogtál ki?
Valami, amiért esrtleg felelősséget vállalsz?
Én értek félre valamit, vagy tényleg egy 20 éves történeten vergődsz még mindig?
Nem a szüleid tehetnek róla, hogy nem vitted semmire, és nem is az, hogy fiatalon albérletben kezdted. Nagyon sokan kezdik ott. A szerencsétlenséged oka egyedül te magad vagy, aki 20 év alatt képtelen volt összeszedni magát.
40 évesen a szüleidet okolni (igazából mindenkit okolsz, akit érsz), ritka életképtelen felfogásra vall.
Vállalj felelősséget az életedért, ideje felnőni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!