Tényleg a gyerek a hibás és vessen magára, mert elköltözött otthonról és innentől nem volt hova visszamennie?

Szüleim épp váltak és egy férfihoz költöztem, akihez nagyon nem akartam, de nem mertem nemet mondani. 2 hónap múlva vissza kellett költöznöm, aminek örültem, de nem látták sehol szívesen. A szülők közös házát épp árulták, aztán egyik testvér ide, másik oda került. Engem apám azzal a címszóval zavart el, persze a testvérem irányításával, hogy én cserben hagytam. Meg hogy nem itt lakom, hanem csak itt alszom. Onnantól kezdve végig szenvedtem az életemet, nem jutva semmire. Időközben kiderült, hogy diagnosztizálatlan autista vagyok, egyéb zavarokkal, beleértve a figyelemzavart és a kétbalkezességet. Rengeteg célom volt, amelyekben ezek korlátoztak, persze nem tudva a betegségekről. Pénz is korlátozott, mert albérletben élek, már lassan 20 éve és ha úgy volt, hogy utcára kerülök vagy nincs pénzem, le se tojt senki. Azért, mert egyszer el mertem költözni. Depresszió, öngyűlölet, mozgásszervi betegségek sem kerültek el és a mai napig gyűlölök élni. Szerettem volna több segítséget, nem pedig idegileg tönkremenni a semmiért. Senki nem figyelmeztetett, hogy kommunikációs problémám van, ne erőltessek olyan iskolát. Eleve olyan suliba kellett jarnom, ahol a kézügyesség fontos volt és ott 3 évet pocsékoltam el, mentem máshová.

Anyámat az akkori férje foglalta le és oda se mehettem lakni. Egyszer mondtam neki, hogy 3 napom van költözni, mit csináljak. Azt mondta,hogy megkérdezi, van -e albérlet a környéken.

Legalább pár hónapot vagy 1-2 évet lakhattam volna rendes helyen, tudtam volna spórolni a hitel alapra és rég lenne lakásom. Párkapcsolatomban se volt minden jó, mert olyanokat fogtam ki,hogy többet ártottak, minthogy közösen értünk volna el bármit is.

2 testvéremnek jobb. Egyik ingyen lakik, masik meg rengeteg segítséget kap, aminek én is örültem volna régen, pedig nekem hozzá képest jóval kisebb igényeim voltak.

Tényleg akkora bűn, ha valaki elköltözött otthonról és többet nem mehet senkihez, oldja meg innentől? Más is járt már így vagy ez egyedi eset ? Mert rengetegen sajnálgattak az első munkahelyemen, hogy albérletben lakom. Utólag gondoltam bele, tényleg én voltam az egyetlen, aki szinte gyerek fejjel szenved úgy, hogy nem így akart élni.