Ez valami betegség, vagy traumás kötödés?

A gyereknek ez szörnyű így.

De neked is.

Nagynéném férje hasonló volt, ő még nőt is vitt haza.

Egy napon, akkor döntötte el, hogy, otthagyja a férjét, amikor az hazament, és állon vágta őt, amire a gyerek kiszaladt a szobából és elkezdett kiabálni, hogy "Anya, anya!", és fel-alá ugrált.

Ha nem teszi meg, valószínűleg a gyerek tönkrement volna ebben.

Most már felnőtt a gyereke.

Nagyon sok ember lesz mentálisan beteg a gyerekkori traumák miatt, később ők is lehetnek bántalmazók, vagy áldozatok, pont hasonló partnert keresnek.

Kialakulhat náluk olyan mértékű szorongás, hogy kisiklik az életük, dolgozni sem tudnak, vagy alkoholisták, drogfüggők lesznek.

Anyám ugyanígy volt apámmal, azzal a különbséggel, hogy a fater nem iszik és nem erőszakos, szimplán csak nagyon nehéz személyiség és sokat ordibál.

Anyám is folyton ugyanebben a dilemmában van... közel 25 éve. Hiába mondtuk neki mindhárman testvérek, hogy váljanak el, azóta sem. Anyám csak őrlődik, idegileg kikészül.

Legyél erős, ne járj úgy, mint anyám!

Annyit hozzáteszek az előző válaszokhoz, hogy sok nőt az tart vissza ilyenkor a lelépéstől, hogy mi lesz, ha hűtlennek vagy egyenesen krvának gondolja őket majd a környezetük, láttam már ilyet. Ha esetedben is ez áll fent, akkor:

1. A saját gyereked életéről van szó, az sokkal nagyobb tét, mint a te vélt vagy valós hűtlenséged. Ha igazán szereted a gyereked, akkor többet ér neked, mint bármilyen mások vagy magad által magadra ragasztott címke.

2. A gyereked senkinek nem ártott, az apja viszont kifejezetten igen, tehát már csak ezen az alapon is a gyerek jóléte az, amit számításba vesz minden normális, egészséges erkölcsű ember.

3. A gyerek apja abban a pillanatban, ahogy nem önvédelemből kezet emelt rád vagy pszichésen twrrorizált, eljátszotta a jogát arra, hogy bármilyen alapon is ugyanúgy kezeljék, mint egy normális embert, tehát az ő érdekei innentől nem számítanak. Nyugi, neki sem számítanak a tieid és a saját gyerekéé sem, hiszen akkor nem viselkedne úgy, ahogy.

Kitartást és sok-sok józan eszet kívánok.