Depressziós a családban. Ez a betegség mindenkinél önző és "szelektív"? Hogyan lehet vele együtt élni?
Anyósom depresszióban szenved, igazolt, gyógyszerekkel kezelt, a depresszió miatt leszázalékolt. Szerencsére nem élünk együtt, de így is előfordul, hogy nem tudok toleránsan, elfogadással érezni bizonyos dolgai iránt, amik (elvileg) a betegsége számlájára írhatók.
A depressziója, ahogy a fő kérdésben írtam, önző és szelektív. Ő túl depressziós, lehangolt, motiválatlan ahhoz, hogy csináljon valamit, például néhány gaz kihúzgálását a kiskertben, megtanulni belépni egy e-mail fiókba. Viszont motivált arra, hogy az egész facebookot megtanulja kezelni, és hogy időnként kitaláljon kimondottan költséges és/vagy munkaigényes dolgokat, amikre szükség nincs, csak tetszenének neki, például függönyt cserélni, póthajat felrakatni, vagy újratapétázni a házat. A költségeket a férje állja, a munkát a fia (az én férjem) végzi el. Ő nem segít (legfeljebb kimossa az ecsetet), ahhoz depressziós, neki túl fárasztó lenne, de az, hogy a fia két hétig munka után odajár pluszműszakban vakulásig dolgozni, és csak aludni jár haza, az nem zavarja, eszébe sem jut, hogy neki fárasztó lenne. Az sem baj, ha állandóan a fiát zargatja, hogy lépjen már be az e-mailjébe megnézni valamit, mert ő többszöri tanítgatás után sem tudja hogyan kell, neki az bonyolult. Megfelelő matricát keresni a fb messengerben nem az.
Sokszor egészen kis semmiségekhez depressziós, és mondja rá, hogy az túl fárasztó, túl nehéz neki, miközben amihez kedve van - még ha tízszer akkora feladat is - belevágja a fejszéjét. Sajnos ezek többnyire pont olyan dolgok, amiket inkább nem kéne csinálnia.
Néha az az érzésem, csak kifogásnak használja a betegségét a "nemszeretem" feladatok megúszásához. Közben ha nem kap meg olyasmit, amiért ő nem hajlandó tenni, és másoktól várná el (az ő gondjaikat, idejüket, fáradságukat figyelmen kívül hagyva), akkor áldozatnak érzi magát.
Ez a betegség másoknál is ilyen? Hogy lehet elfogadónak lenni ezzel szemben? Előre félek, hogy egyszer ránk marad, ha neadj'isten meghal a férje. Ha véletlenül hozzánk kéne egyszer költöznie, azt hiszem nem bírnám cérnával, és elmérgesedne a viszony.
válasza:
válasza:Jól érzékeled a problémát, másoknál nem ilyen a depresszió. Ez inkább mániás-depressziónak tűnik. A normál egypólusú depressziónál olyan mértékű lehangoltság lehetséges, hogy enni-inni sincs kedve a betegnek, elhanyagolja a tisztálkodást, napi rutint, nem kommunikál senkivel, nemhogy lakásfelújítási tervei lennének vagy bármi projektje.
Személyiségében nárcisztikusnak tűnik az anyósod és ez okozza az önzőségeket. Egy biztos: soha az életben ne költözz öszse vele.
válasza:"A depressziója, ahogy a fő kérdésben írtam, önző és szelektív. "
Mindenki depressziója az.
"Sokszor egészen kis semmiségekhez depressziós..."
Az azért meg van ugye, hogy a depresszió egy mentális betegség és alapvetően nincs konkrét oka? Depressziós periodusok minden embernél jelen vannak az életben ha valami komolyabb nehézséggel,veszteséggel szembe kerül, de annak köze nincs a krónikus, valódi depresszióhoz, annak ugyanis nincs konkrét kiváló oka.
válasza:Hol van a részletes válaszom, leírjam még egyszer?
Ha leírom még egyszer le is fényképezem,mert elég részletes volt.
válasza: válasza:Nem tudom,milyen lehet a depresszíos beteg.
Én hosszú évekig a drogos bátyámmal voltam kénytelen együttélni.
Na az maga volt a pokol.
Hangokat,hallott szagokat érzet,üldözési mániája volt,halálfélelme volt, éjszakánként nézte hogyan alszok.Tiszta horror volt,még az ellenségemnek se kívánom.
Természetesen folyamatosan tűntek el kisebb nagyobb összegek a pénztárcámból.
Éjszakánként üvöltözött,vonyított mint egy farkas
válasza: válasza:Hát lehet anyósod depressziós, de ez az email dolog egészen biztosan nem attól van, egyszerűen sza..rik bele.De az egészen biztos,hogy nárcisztikus.És inkább mániás depresszió.
Az egész életeteket meg fogja határozni, ha ilyen mértékben beleszól,és utasítgatja a gyerekét(mindenkit).A férjednek kellene vele beszélni, de előbb tudni kellene,hogy ő hogy képzeli el az életét.Hogy egész életében a betegség(anyja) szolgája akar lenni vagy akar normális családot.
Simán le lehetne fektetni fix szabályokat, hogy anya heti 3x1 órát tudok segíteni fixen ami abba belefér megcsinálom és kész, én is szeretném építeni a saját életem,saját családot akarok, ez az élet rendje.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!