Jogosan haragszom a szüleimre, hogy gyerekként nem vittek el pszichológushoz?

Szóval kiskoromban elég valószínű, hogy szelektív mutizmusom volt, bár ezt senki nem diagnosztizálta. Szinte meg sem szólaltam se az oviban se az iskolában egy darabig, ha beszéltem akkor is halkan, mert nem mertem. Emlékszem, hogy volt bennem egy belső szorongás, akartam beszélni, de valahogy nem mertem csak akkor válaszoltam, ha kérdeztek, akkor is halkan beszéltem. Ritkán volt olyan hogy mertem nem halkan beszélni. Anyukám tudott a problémáról (nyilván szóltak neki), de ahelyett hogy támogatott volna előfordult olyan hogy lecseszett emiatt. Úgy gondolta, hogy azért csinálom ezt, mert ez nekem így kényelmes (ezt még mondta is nekem). A probléma nem egyik napról a másikra múlt el, hanem fokozatosan és úgy érzem kizárólag a saját erőmből. Most 23 éves vagyok és semmi nem látszik már ebből.Azért jött fel ez bennem ennyire, mert a családban most van egy kislány ugyanezzel a problémával, bár súlyosabb a helyzet nála, de nagyon hasonló. Öt elvitték pszichológushoz, és mivel nem szólalt meg az oviban az anyukája be is ment előre az iskolába, hogy beszéljen a leendő osztályfőnökével és elmondja neki mi a helyzet és hogyan kell kezelni a gyereket. Nagyon rossz így utólag látni, hogy az én szüleim semmi ilyesmit nem csináltak, főleg anyukám aki még hátráltatott is. Úgy érzem, a nap tettek valamit a helyzet ellen, most több önbizalmam lenne és jobban tudnék teljesíteni.