Egyedüli gyerekként anya meddig várhatja el, hogy vele legyek?
Sziasztok!
Édesanyámmal nagyon jó, szoros a viszonyom, 22 éves vagyok, testvérem nincs.
Egyre többet veszekszünk, én igenyelném a szabad teret, barátnők, párom, szabadidő, ő viszont elvárja, hogy hívjam, hol vagyok, mit csinálok, mikor megyek, együtt menjünk, otthon legyek.
Ez persze féltés nagy részben, valamint igény arra, hogy segítsek neki.
Igyekszem segíteni, de mi a jó megoldás arra, hogy megértessem vele, nem azért nem keresem, ha távol vagyok, mert szégyellem, hanem azért, mert nincs semmi olyan, amit abban a helyzetben el kellene újságolnom. Vagy hogyan fogadtassam el vele, hogy igenis heti 3-4 napot nem feltétlenül töltök otthon?
1. Haláláig:(
2. A túlféltés és az egyedül maradástól való félelem nem ugyanaz!
A "függetlenségi harcodat" meg kell vívni, ez vitákkal jár. Utána viszont új alapokra helyezett, normális viszonyt lehet fenntartani.
Kb. örökre vagy amíg rá nem eszmél ő maga, hogy baj van.
Nem írtad, hogy anyukád egyedül van-e/magányos-e. Ti. férjjel együtt egy háztartásban lakva is lehet az ember magányos, de ha a férj kamionos, akár egyedül is.
Édesanyád - szinte bizonyosan - nem túlfélt, hanem fél az egyedülléttől, a felnövésedtől (a saját megöregedésétől), és ezt tudattalanul a te odakötéseddel próbálja kezelni. Ha odakötődsz, nem lesz párod vagy mire anyukád engedné, már félig mindegy lenne.
Ennek az odaköttetésnek véget kell venni! Lehet finoman, rejtve anyukádnak más elfoglaltságot, barátokat találva vagy direkt kimondva (azt is lehet finoman). Szerintem az első megoldás túl sok időt igényel, neked most nem ez a dolgod.
Üljetek le megbeszélni a dolgot!
Nekem a párom anyja volt ilyen, apuka meghalt 15 éve, anya sosem dolgozta fel, csak a gyerek maradt neki, stb. Ráadásul féltékeny volt minden pillanatra amit a lány nem vele, hanem velem töltött. Lelkileg manipulálta a gyerekét ezzel a viselkedéssel.
1 évig bírtuk, akkor feladtam, nem éreztem, hogy bármi változás követkene be.
De nagyjából ugyanez volt, amikor velem volt, állandóan hívogatta, vagy a lány írogatott neki 10-15 percenként messenger üzeneteket, hol jár épp a vonat, mit csinálunk, hol vagyunk stb. Egyszer elvittem 3 napra nyaralni, az anyja rögtön rosszul lett "még a kórházba is be kellett volna mennie de nem ment, bezzeg ha itt lettél volna kislányom velem akkor nem történik meg".
Aztán a végefelé a lánynak is megmondtam h soha nem lesz normális kapcsolata, amíg a köldökzsinórt nem vágja le az anyjáról.
Anyjának ugyanezt megmondtam (ráadásul Ő meg munkatársam volt akkor) hogy vegye igénybe pszichológus segítségét, persze akkor vérig sértődött.
Azóta eltelt 3 év, a csajnak 2 éve van pasija, elköltözött az anyjától, állítólag jól megvannak, anyuka meg eljárt szakemberhez, talált hobbit, utazgat, festeget, kirándul, barátnői vannak.
Az egészben azt sajnálom, hogy az één káromon jött rá mindkét nő arra, hogy rossz úton járnak :)
Szumma, kérdező: mihamarabb tisztázd ezt anyukáddal, mert nem Ő éli az életedet, csak része az életednek.
Ha mélyebben érdekel a hogyan-mit, akkor "L. Stipkovits Erika: Szeretettel sebezve c. könyvet ajánlom. Én sajna csak utólag találtam rá...
Köszönöm az eddigi válaszokat!
Engedélyt nem kell kérnem, azt csinálok, amit akarok, csak ha nem úgy, ahogy ő szeretne, jönnek a konfliktusok.
Nem tudom, hogyan tudnám ezt úgy elmondani neki, hogy megértse, de ne bántódjon meg.
Néha utaltam erre, akkor jött, hogy ne is hívj, ne is keress, költözz el.
Én pedig egy egészséges középútra vágyom.
Amit leírsz, az a passzív-agresszív viselkedés iskolapéldája anyukád részéről. Egy manipulatív játszma, ami csak akkor szakad meg, ha a játszma egyik résztvevője kiszáll.
Olvass utána, érdemes.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!