Depressziós a családban. Ez a betegség mindenkinél önző és "szelektív"? Hogyan lehet vele együtt élni?

Anyósom depresszióban szenved, igazolt, gyógyszerekkel kezelt, a depresszió miatt leszázalékolt. Szerencsére nem élünk együtt, de így is előfordul, hogy nem tudok toleránsan, elfogadással érezni bizonyos dolgai iránt, amik (elvileg) a betegsége számlájára írhatók.

A depressziója, ahogy a fő kérdésben írtam, önző és szelektív. Ő túl depressziós, lehangolt, motiválatlan ahhoz, hogy csináljon valamit, például néhány gaz kihúzgálását a kiskertben, megtanulni belépni egy e-mail fiókba. Viszont motivált arra, hogy az egész facebookot megtanulja kezelni, és hogy időnként kitaláljon kimondottan költséges és/vagy munkaigényes dolgokat, amikre szükség nincs, csak tetszenének neki, például függönyt cserélni, póthajat felrakatni, vagy újratapétázni a házat. A költségeket a férje állja, a munkát a fia (az én férjem) végzi el. Ő nem segít (legfeljebb kimossa az ecsetet), ahhoz depressziós, neki túl fárasztó lenne, de az, hogy a fia két hétig munka után odajár pluszműszakban vakulásig dolgozni, és csak aludni jár haza, az nem zavarja, eszébe sem jut, hogy neki fárasztó lenne. Az sem baj, ha állandóan a fiát zargatja, hogy lépjen már be az e-mailjébe megnézni valamit, mert ő többszöri tanítgatás után sem tudja hogyan kell, neki az bonyolult. Megfelelő matricát keresni a fb messengerben nem az.

Sokszor egészen kis semmiségekhez depressziós, és mondja rá, hogy az túl fárasztó, túl nehéz neki, miközben amihez kedve van - még ha tízszer akkora feladat is - belevágja a fejszéjét. Sajnos ezek többnyire pont olyan dolgok, amiket inkább nem kéne csinálnia.

Néha az az érzésem, csak kifogásnak használja a betegségét a "nemszeretem" feladatok megúszásához. Közben ha nem kap meg olyasmit, amiért ő nem hajlandó tenni, és másoktól várná el (az ő gondjaikat, idejüket, fáradságukat figyelmen kívül hagyva), akkor áldozatnak érzi magát.

Ez a betegség másoknál is ilyen? Hogy lehet elfogadónak lenni ezzel szemben? Előre félek, hogy egyszer ránk marad, ha neadj'isten meghal a férje. Ha véletlenül hozzánk kéne egyszer költöznie, azt hiszem nem bírnám cérnával, és elmérgesedne a viszony.