Nálatok is van szelektív memória?

Engem is megvert apám gyerekként nem egyszer, fakanállal stb anyám és az öcsém is látták nem egyszer.

Ha ma szóba kerül mindkét szülőm tagadja, vagy enyhíti, nem volt az olyan sok, felfújom a dolgokat stb., egyedül öcsém áll mellém és emlékszik ugyanúgy...

Valószínűleg anyád nem épelméjű valami pszichés betegsége van, apám nárcisztikus például, patológiailag, meg van ott más is, mintha két ember lakna benne.. És amit az egyik csinál arra nem emlékszik a másik. Konkrétan látom az arcán és a gesztuasin,hogy nem hazudik, tényleg nem emlékszik, hogy ilyet mondott vagy tett volna, amikor elönti a sz*r az agyát :/ lehet,hogy hasonló nálatok is a helyzet... Hány éves vagy?

Az anyám is ilyen:D Már csak legyintünk rá.. Múltkor az uram megfogadta, hogy többet nem segítünk neki, de aztán persze megint segítettünk:D

Szerintem ez már szenilitás vagy a szégyen miatt teszik ezt, nem tudom, még erre nem jöttem rá, pedig ezerszer gondolkodtam rajta. Az tény és való, mivel a lányom kívülről kiköpött másom, nála mit ha mindent jóvá akarna tenni amit nálam elkövetett, az tény. Azt észrevettem.

Engem is vertek a szuleim, amikor okot adtam ra. Fuhh, de megerdemeltem! :D

Ha a mostohad pedofil, akkor miert ide irkalsz? Ha olyan nagy lenne a baj, akkor mar a rendorseghez fordultal volna. Szerintem eltulzod. :D

Kedves Kérdező!

Megdöbbenve olvasom, hogy ilyen múlttal mennyire józanul tudod megítélni a dolgokat. Ez nagyon jó! Ez lesz a fegyver a kezedben a helyzet megoldására.

Az, hogy anyukád "másként emlékszik" ezekre a dolgokra azt jelenti tapasztalataim szerint, hogy igenis tudja, mi a valóság, csak nem hajlandó szembe nézni vele. Nem hajlandó elismerni, hogy ember, tévedett, méghozzá nem is kicsit, ember és rosszul tette, hogy ilyennek tette ki a gyerekeit. Egy hihetetlenül büszke ember. Aki belül nagyon is jól tudja, hogy mi történt. Az is lehet, hogy a memóriájából törölte ezeket, mert annyira saját magával van elfoglalva és azzal, hogy a saját "hírét" jól megalapozza, jónak mutassa be, hogy csak az általa kitalált ideált hajlandó elfogadni igaznak. Nem a valóságban él, elmenekül tőle. Faramuci módon ez bizonyítja, hogy igenis emlékszik, tudja. Ő egy beteg elme ezen a területen. Ha nem hagyja abba, más területekre is hatással lesz és abból nagy baja is lehet.

És ott vagy te, akit bántalmaztak és nem kapsz igazságot. És úgy érzed, így nincs feloldás. Ha keresed a megoldást, meg fogod találni. A megoldás pedig az, hogy - sajnos - teljesen átlagos, hogy hasonló dolgok történnek. Ez nem azt jelenti, hogy normális és egészséges. Ez azt jelenti, hogy nagyon sok ember mindennapjaiban ez benne van. Nagyon sok ember hord hasonló terhet és lelki sebeket. Van ebből gyógyulás. A gyógyszerek vagy egyéb kemikáliák ideig-óráig tartó enyhülést képesek adni, valódi megoldást nem. Te pedig józan vagy - és ez a te erőd! Meríthetsz ebből erőt arra, hogy azt mondd, ez a múlt, amin senki nem tud változtatni, ez része a lényemnek, és ezzel együtt egy egész vagyok. Vannak a társadalomban hátrányaim emiatt, de ez vagyok én. És ezek a sebek be fognak gyógyulni, ha az igazság mellett kitartasz. De ne ítéld el őket. Ők is terhet hordanak, amitől menekülnek, ezért lettek ilyen deformáltak. Nem tudod megváltoztatni őket, de a saját életedet tudod jó irányba vinni.

Az első lépcső a megbocsátás. Az igazi megbocsátást nem kell kérni. Az vagy van, vagy nincs. Nincs rá befolyással az, hogy kérik. Az igazi megbocsátás nem kicsinyíti le azt, amit a másik elkövetett, hanem a valódi értékében tudja elismerni. És a valódi értékében tudja azt mondani, hogy "elengedem neked, hogy szabad legyek és szabad lehess, ha egyszer úgy döntesz". Attól még a sebek fájnak. Attól még gyógyulásra van szükség. Ezért hívom nem megoldásnak, pusztán első lépcsőnek. Engedd el. És vállald fel, ha ezzel egy-egy helyzetben megvédhetsz valakit. Sokszor egy-egy magabiztos fellépés más érdekében, szeretetteljes mondat szünettel és az "ellenféllel" szemkontaktus tartással sokkal nagyobb erővel bír, mint sok "prédikáció" vagy pszichológusnál töltött óra. Az igazságnak ereje van! Az életed miatt! De csak a szeretettel, ebben az esetben a függetlenedéssel együtt. Függetlennek lenni attól, ami történt, mégis a múltad részeként együtt élni vele. Része a múltadnak és a jelenednek, de már nem lesz része a jövődnek. Egyszer elhagyod, mint a színes hajszálakat jónéhány évtized múlva. Csak ezt korábban. :)

Vannak segítő csoportok, ahol hasonlón átment emberekkel lehet beszélni - fontos azonban, hogy ne olyan emberrel tedd, aki csak a sebeit nyalogatja, hanem olyannal, aki előre lép. Ne ijedj meg, el fog esni, és lesznek napok, amikor nem ilyen lesz. Ez arra emlékeztessen, ő is ember. De alapvetően előre haladtok. A célon legyen a szemed. :)

Szurkolok Neked! Mert tudom, milyen fantasztikus dolog megszabadultnak lenni! Jobb, mint egészségesen. ;) Mert ebben erő van!

első válaszoló vagyok

#4esnek: engem is meglegyintettek a szüleim,a kezem, vagy a fenekem, ha 26. tiltásra is megcsináltam azt a baromságot amire mondták,hogy nem kéne. Az nem verés. Amit a kérdező kapott meg esetenként én is, az indokolatlan, nem nevelői célzatú agresszió.

Kedves Kérdező! Gratulálok,hogy el tudtál onnan kerülni és ilyen összeszedetten tudsz írni erről, erős vagy :)

Ki pontozta le a 6-ost? Tök jót írt szerintem.

Az én anyám is ilyen sajnos..mindent letagad, már rég nem is hoztam fel semmit. Egész gyerekkorom egy tortúra volt (ezt le sem írom bővebben, lényegtelen), utána meg le se sz.rt, enni se adott, semmi..de ezekre ő "nem emlékszik", pedig még az egyik tanárom is beszélt vele anno, hogy talán adjon nekem enni néha, meg persze másról is. Közben meg hiába lettem sikeres ember a karrieremben (meg tanultam jól mindig), mindig azt kellett hallgatnom (és még a mai napig is), hogy semmi nem fog sikerülni nekem. És mindent tagad, mindenre van magyarázat. Én már úgy vagyok vele, hogy nem is akarom, hogy emlékezzen..valószínűleg belehalna a szégyenbe, a múltat pedig már úgysem lehet megváltoztatni.