MIT GONDOLTOK ERRŐL? :

Szia! :)

Én is lány vagyok,15 éves leszek.

Nálunk is ilyesmi a helyzet otthon.. csak kicsit megcsavarva..=/

Anno anyum is összeházasodott egy férfival. Nekem nem volt különösebben vele problémám.. de mikor Ő elkezdett engem piszkálni(tényleg szinte mindenért)Eleinte nem szóltam anyumnak ,mert tudnak milyen sokat számít neki a mostani párja mivel,hogy előtte az én apám elhagyott bennünket,mikor én 3 éves voltam.Mellékesen a szomszéd házban lakik az igazi apám, de nem köszön, nem foglalkozik velem, gyerektartás sincs semmi.

Na de visszatérve a "nevelőapára": elég volt annyi (még most is sajnos..-.-") ,hogy kifújom/tam az orrom.. még az orrfújás "technikájába" is képes belekötni..-.-" vagy akár amit Te írtál az ebédlőasztalnál..csomó mindent tudnék még ezeken kívül felsorolni.., ágyban ültem könyvet olvastam este 7 óra felé(hétköznap) erre bejön, lekapcsolja a villanyt szó nélkül, és aztán kimegy a szobámból egyenesen anyához és vele meg elkezd jó pofizni.. még hogy véletlenül se tudjak neki szólni..

áhh.. egy gerinctelen ember.(ennél durvább dolgok is szoktak lenni..például: volt már olyan pofon amit 3 napig jegelni kellett.. és ezt csak azért,mert az akkor 4 éves öcsém megütötte a fejét, erről pedig azért én tehettem,mert én voltam vele egy szobában és nekem kellett volna figyelnem rá, csak hogy hiába szóltam rá kiröhögött.. nem tudtam mit csinálni vele..és egy félre sikerült esés után megütötte magát..)

Gyűlölöm a nevelőapám és ő is engem.Kölcsönös az érzés..

Anyukám eleinte nem igazán állt ki mellettem..nem akart a férjével összeveszni.. néha néha megvédett.. de kevés olyan alkalom volt/van.. vagyis hát mostanában már azért jobban véd de.. azért még tudnék mesélni. Nem önsajnáltatásban írom le ezt,mert már beletörődtem, mást nem is igazán tudok tenni.. 4 éves voltam mikor született tőle az első öcsém,oké. Aztán 9 mikor a második öcsém, 14 mikor a 3. öcsém.. mint már írtam most leszek 15 éves.

Mikor rájöttem,hogy egy 3.öcsém is fog születni (nem anyum mondta el, hanem én jöttem rá..) megkérdeztem ,hogy mikor akarta elmondani és,hogy mire volt ez jó? Mivel ,hogy anyagilag sem állunk úgy,hogy jöjjön egy kisbaba.. Erre ő, hát véletlen volt.. pedig mi védekeztünk. Ő sem akar még egy gyereket.. belátja,hogy nem lenne értelme ráadásul pénz sincs rá.. Oké, abban maradtunk ,hogy elveteti az a legjobb megoldás.. erre haza jön terhesen.

Én akkor már nem mondtam semmit. Támogattam végig.

Mikor bekerült a kórházba onnantól kezdve minden reggel már korán bent voltam nála, tényleg próbáltam neki segíteni amiben tudtam.. Kikerült a kórházból és még annyit sem mondott ,hogy köszönöm. Vagyis egyszer küldött egy szép sms-t amiben ott állt a "köszönöm" szócska. Jól esett..de még jobban esett volna szóban hallani..minden lényeg ,hogy mikor otthon voltunk ugyanúgy kezdődött minden.. Nevelőapám bunkó velem ki nem állhat..Anyum nem igazán tesz ellene.. Már mondtam neki,hogy válasszon közülünk,mert én így nem tudok tovább élni.ennyi volt.Tudom nem szép dolog ilyet mondani,mert ,hogy 20 évesen elköltözünk otthonról és csak ő marad neki. De ez nem teljesen így van egyrészt, másrészt meg vagy az lesz,hogy diliházba kerül az miatt az ember miatt.. vagy pedig pont ezért fogok elmenekülni otthonról, minél hamarabb amint csak tehetem,mert nem tud velem egy légtérben lenni a pasas.

Nyugodtan írhatják a felnőttek,hogy nem szép dolog hogy választás elé állítom az anyámat, de nincs más megoldás vagy ő vagy én. A kettő együtt nem működik.Legalábbis az én családomban nem! Egy anyának a gyermekének kellene,hogy az első legyen nem pedig annak az embernek aki lelkiekben szétgyötri a lányát.

Bocs, ha értelmetlen egy - két mondat vagy maga a fogalmazás.(Egyébként kitűnő tanuló voltam egész 8. osztályban,magatartásommal nincsen gond, fiúzni nem fiúzom, barátaim nem igazán vannak,mondhatni aki van kétszínű,mint már ez az egész Világegyetem.)

Bocsi,hogy ilyen hosszúra sikeredett, csak azért írtam le,mert jó volt kiadni magamból,másrészt pedig,mert látod nem csak Te vagy ilyen helyzetben..sajnos.. ! =/ Csak annyit tudok tanácsolni,hogy kitartás! Jobb nem hiszem,hogy lesz..

Szia! =)

Utolsó előtti író vagyok,aki azt a nagyon hosszú történetet írta.:P

Hát először is köszi,én is remélem.De nem hiszem. Nálatok is remélni tudom csak,hogy majd minden rendbe jön..=/:)

Csongrád megyében lakom..konkrét várost nem írnék ha nembaj.:D

Te melyik megyében élsz? Én is szívesen beszélgetnék Veled!.:)

Én is Csongrád megyei vagyok.

Nállam ugyanez volt mint nállatok....

Csak kicsit durvább, nállam pont hogy nem utált hanem tulságosan is szeretett, többször probálkozott, (pontosabban 6 éven át minden évben legalább 1szer), anyám nem rugta ki mert félt hogy egyedül marad igy 40 év felett.

Aztán mikor már nem birtam tovább, megmondtam anyámnak 2 hetet kap, és válasszon: én vagy nevelőfater.

Letelt a 2 hét és nem kaptam vélaszt, aztán mondtam hogy akkor pakolok, erre megilyedt és azt mondta várjak még 3 napot és elmegy a nevelőfaterom.

Igy is lett elment...ő az egyetlen olyan ember akit életem végéig utálni fogok, mert lelkileg teljesen tönkretett, és ha a megbocsájtásomon függ hogy a mennybe vagy a pokolba kerüljek akkor inkább megyek a pokolba mint megbocsájtsak neki!!!

22/L