Férj és feleség. Hogy telnek a mindennapok? Mennyit foglalkoztok egymással?
Nálunk van már egy 3 éves kisgyerek is, most megyek majd vissza dolgozni, itthon tanulok, ha van szabadidőm. Szeretek olvasni is. Esténként ezzel vezetem le a napot, fél óra olvasás este 11 után. :) Ha izgi a könyv kicsit több. A férjemmel beszélgetünk hébe-hóba, mert annyira nem egy szószátyár ember, és ha mogorva kedve van még érdektelen is bármit mondok. A kicsivel vagyok egész nap, itthon, házimunka és tanulás mellett, nemsokára dolgozni megyek; a férjem dolgozik, nem minden nap. Ha itthon van se igazán veszi ki a részét a házimunkából, max kint ügyködik valamit az udvaron, vagy megy horgászni, vagy ide-oda, velünk ritkán. Esténként is én látom el a gyereket, ő tévézik végig, vagy megiszik egy sört (ez nagyon ritka). A gyerkőc fürdése kb 1 órahossza. Imádom őt, de már néha jól esne nem nekem végigülni vele és mire odajutok, hogy alvás, addigra már kivagyok mint a kutya. Én ugrálom a kicsit körbe mindig, a férjem csak néha foglalkozik a kicsivel, de ha itthon is van, vagy alszik vagy tévét néz!Olyan nem volt még, hogy látja mennyi mosatlan van, ahogy főzők és a kicsi rángatja a ruhámat, hogy menjünk már játszani, lóg a belem, de nem igazán érdekli. Inkább bejelenti, hogy mindjárt jövök és elhúz valahová, kb 1-2 óra múlva vissza is ér. Állandóan elégedetlenkedik, sose jó semmi. A fejemhez vágja, hogy nem foglalkozok vele, nem számit ő nekem semmit... Ami persze hülyeség. Főzök(amit szeret), mosok rá, érdeklődök, kedveskedek, hülyéskedünk... Esténként tévézünk együtt kb 1 órácskát, vagy még többet, ha nem tanulok. Szex is van sűrűn, szinte naponta, neki még több kéne. :( Kifogásolja, hogy mindig olvasok és tanulok. Neki az esti fél óra olvasás mindig, tanulnom pedig muszáj. Nem tudom miket kéne tennem, ha odabújok hozzá az a baj, őszinte leszek állandóan taperol! És én ezt már útálom, komolyan. Csak a bugyimba tud nyúlkálni, pl csak a hátam nem elég, vagy a karom. Ezért nem is szeretek mindig hozzábújni, mert nem hiányzik minden fél órában, hogy fogdossanak, mikor van dolgom és itt a gyerkőc. Este azt is a fejemhez vágta, hogy elégeti az összes könyvemet, hogy vele is foglalkozzak. Nem normális sokszor. Állandóan nem tudok vele foglalkozni, magamra így sincs időm!!! Az kicsi olvasás, de én nem járok el sehova, mert nincs időm a gyerek mellett, nincs el nélkülem, most anyaidőszak van, ,indenhová kísérnem kell. Ami kis szabad időm van, abban jól esik kiengedni a gőzt nem mindig fogdostatni magam, kielégíteni a férjem vágyait minden perceb, mint egy rabszolga. Sokszor a hajamat elfelejtem megfésülni!
Nekem alig van időm magamra, bartánőim már elkoptak, mert apuka nincs meg a törpével. És a férjem állandóan elégedetlen, pedig ki van nyalva a segge.
Bocs kicsit hosszú lett :)
válasza:Kedves Kérdező!
Ne törödj azokkal a válaszolókkal, akik leszólnak Téged, azokat a válaszokat egytől-egyik valami hímsoviniszta hapsi, vagy alacsonyan iskolázott, olvasatlan libuska írta, akinek más életcélja, igénye sincs az életben, mint hogy gyereket pelenkázzon, meg megalázkodjon a férje előtt.
Hű, milyen válaszok születtek, csak nézek nagyokat... Tényleg ez volna a magyar valóság? Apuci keresi a kenyérre valót - ezen kívül semmi dolga? Hát igen, én is úgy nőttem fel, hogy apámat gyakorlatilag nem is láttam, ugyanis reggeltől-estig gürizett, hazajött, megvacsorázott, leült a Híradó elé, és max. annyit kérdezett meg tőlem, hogy kaptam-e aznap valamilyen jegyet a suliban. No ennek meg is van az eredménye, már jóval 30 fölött vagyok, de az apám olyan nekem, mintha egy idegen lenne... SEMMIRŐL nem tudunk beszélgetni a mai napig. Nem ismerjük egymást. (Csak szólok, hogy kb. ez vár a férjedre is, de itt most nem is ez a fő téma.)
Apuci gürizik, természetes, hogy anyué a háztartás meg a gyerek - ez eddig rendjén is volna. Viszont a fenti szituációból kiderül, hogy apuci azért nem annyira gürizik, ugyanis nem is dolgozik minden nap. Ez az egyik. A másik viszont az, hogy ha mindennap dolgozna is, nem esne le a karikagyűrű az ujjáról, ha néha beülne a gyerek mellé a fürdőszobába. KÖZÖS gyerekről van szó. De persze, ha erre apucinak nincs igénye, ott már más gondok vannak.
Érdekes: az én férjem is gürizik, tényleg rengeteget dolgozik, mégis szívesen és önszántából foglalkozik a gyerekekkel, amikor itthon van. Imádja is őt mind a két gyerek!!!
30 év fölötti családanya vagyok. Azt, hogy milyen egész nap otthon a gyerekekkel, segítség nélkül, milyen mókuskerék, csak az érti meg, aki már volt ebben a helyzetben.
A gyerekek születése előtt nagyon hajtós melóm volt nekem is, nem csak hajtós, hanem stresszes is. Estére mégsem lógott SOHA ennyire a belem, mint a gyerekekkel és háztartással eltöltött nap után. A meló ehhez az itthonléthez képest üdülés volt! Az embert elsősorban nem tetileg meríti ki az egésznapos gyerekezés, hanem elsősorban szellemileg - és emiatt igenis, nagyon-nagyon nagy szükség van arra az esti fél óra olvasásra!!!
Aki meg azt írta, hogy az anyuka elrontotta a gyereket azzal, hogy sokat foglalkozik vele, és emiatt egész nap a nyakán lóg... hát nem is tudom, hogyan minősítsem azt a válaszolót... méghogy elrontotta a gyereket... A 3 éves gyereknek igenis arra van szüksége, hogy RENGETEGET foglalkozzunk vele. Amelyik gyerekkel nem foglalkoznak eleget ebben a korban, majd foglalkozhatnak vele 10-szer többet a suliban a különtanárok!
A másik meg az, hogy nem is annyira lehet "neveléssel" befolyásolni azt, hogy a gyerek mennyire hajlandó önállóan játszani.
Nekem két gyerekem van, ugyanúgy nevelem őket, mégis nagyon különbözőek! A nagyobbik sokszor elvolt a saját kis játékaival, még a kiságyba is be tudtam tenni addig, amíg takarítottam, közben nézegette a könyveit. A kicsi viszont egy percig sincs el egyedül, születése óta, ő is olyan, mint a Kérdező gyereke, rángatja a gatyámat, míg főzök. Kiságy meg szóba sem jöhet!
Csak úgy megjegyezném, hogy a GYES-en töltött három évet mi nők nem arra kapjuk, hogy apuci fenekét nyaljuk, a gyerek meg eljátsszon magában, hanem elsősorban arra kapjuk, hogy a GYEREKKEL foglalkozzunk!
Mindent összevetve, a Kérdező által elmondottak alapján nekem is az a véleményem, hogy a Kérdező férje, már elnézést, de tényleg egy f@szjancsi -ahogy már egy előző válaszoló is írta.
Az én férjem is gürizik, mégis ezerszer több odafigyelést kapok tőle! Hétvégén, amíg lelépek fodrászhoz, vagy Tescoba, természetes, hogy tartja itthon a frontot! És örömmel csinálja, mert imádja a gyerekeit. De épp ezért pontosan tudja is, hogy milyen itthon egész nap a kicsivel, mert ugye ő is kiveszi belőle a részét, belekóstolt a babázásba.
Ezért becsüli meg a "melómat".
A hétköznapokon nekem sincs semmi segítségem, a pici másfél éves, megállás nélkül pakolászik, szóval rendet tartani is képtelenség mellette, nagyon-nagyon fárasztó.
Szex: Igen, kíváncsi lennék, hogy egy hét non-stop gyerekezés, egész napos gagyogás, meg teregetés, mosogatás után mekkora lenne a férjed potenciája...
Ő a melóhelyén egész nap flörtölget (persze nem úgy gondolom, hogy komolyan, hanem csak hülyeségből, a kollegínákkal), poénkodik, szextémájú vicceket mesélgetnek egymásnak, stb., míg te otthon a sz@ros gatyáit pakolgatod be a mosógépbe.
A férjed a melóhelyén produktumot hoz létre, elégedetten zárja a napot, mert ezt vagy azt felépítette, megírta, szerződést megkötötte stb..., míg te már harmadszorra mosol fel, mert kb. 5 percig tart a te produktumod, a rend. Bármit létrehozol otthon, bármilyen szép rendet csinálsz, valaki egyből tönkreteszi, és ez így megy nap mint nap.
Mi a következő megoldást találtuk:
Hetente-kéthetente egy nap magánbölcsi. Ezen kívül hetente 2-3 nap igénybe veszzük a 21. század nagy vívmányát, az ebéd házhozszállítást.
válasza:én örülnék, ha a férjem ennyire érdeklődne irántam szexuálisan, hogy állandóan simogatna....b.sszus.
a gyereket meg tényleg nem kell "körülugrálni" ennyire.
házimunkában konkrétan mondd meg neki, hogy miben segítsen.
válasza:Próbáld meg a másik oldalról megvizsgálni a kérdést. A férjedet ha megkérdezném ő mit mondana. Van egy tündéri feleségem, aki főz, mos, takarít. A gyerekkel remekül bánik. Esténként olvas, szorgalmas. Ha hozzányúlok akkor eltol magától, mert nincs kedve, fáradt, tanulnia kell. Azt érzem eltávolodott tőlem, s fogalmam sincs mit csináljak. Férfi vagyok így nem szeretem túlragozni a dolgot, de jó lenne a lelki közelséget megélni vele.
Próbáld meg felülről nézni a problémádat. A te érzéseidért te vagy a felelős. Ha rosszul érzed magad, az csak is a benned zajló gondolatok, érzelmek miatt történik.
Te irányítod az életed, érzéseid. Te választottad a párod, s ugyanígy az életed minden egyes eseményét. Akkor tudsz változtatni ezen a dolgon is.
Köszönöm az eddigi válaszokat, voltak nagyon hasznosak is számomra, persze sokan támadtak is...
Nos nem érzem magam lustának, mindig is pörögtem, tehát ez lepergett rólam. Viszont hogy a gyereket elkényeztettem és magamhoz neveltem?!?! Már ne haragudjatok, de ki nevelte volna akkor, ha az apuka azt mondja, hogy most nincs kedve a gyerekhez, hagyjon már békén; és ha anyukának sincs? Ez nem így működik, gyerek van és nem kedv kérdése, én minden pillanatban imádom és olyan nincs, hogy most nincs kedvem hozzá, bocsi inkább lelépek, majd ellesz valahogy egyedül is már 6 hónaposan. Ez így megy? Akkor tényleg elrontottam, mert én nevelem és foglalkozok vele. A lényeg a férjemet nem tudom a mai napig bevonni, van olyan hogy kedve van hozzá, máskor meg leüvölt, hogy milyen idétlen, hülye, nem normális ez a gyerek, nem érti meg amit mondok, majd ő másodjára biztos odacsap neki és hasonlók. Máskor meg tök apukás és normális. Pedig okos, értelmes, ügyes és persze még GYEREK! nem felnőtt, türelem és megértés kérdése. Nos azt hiszem a probléma itt van, hogy bármivel bróbálkozok, a férjem lehet, hogy nem apának való, amit hiába akarok orvosolni, cselezni, hogy legyen a kicsivel többet, max 10 perc utána üvöltés van, mert az apa gyerekebb mint a kicsi és képes leállni veszekedni vele. Ésszerűség messze áll tőle, a gyerekre hatni kell, nem leüvölteni. Bármit is teszek hogy megváltoztassam apukát lassan feladom és elfogy a türelmem. Majd ha dolgozni kezdek hátha jobb lesz. Most ovis szoktatás megy, nehezen, de most oviban van, nemsokára megyek érte. Ezért van most időm, itt írni. Mert volt aki azt írta, hogy egész hosszút tudtam írni, akkor miért nincs szabad időm (gyorsírni gyorsan megy kb 5 perc volt). Nos megfogadom sokak tanácsát, elolvasom a könyvet és igen a válaszoló meglátásai is jók, valóban ezek a surlódások köztünk. A 9:26-os pedig köszönöm a védelmet. Egyetértünk nagyon és örülök, hogy neked olyan társad van, aki apuka is egyben. Az enyém is az volt, jó társ, de a gyerek óta olyan semmilyen minden. Igyekszek mindent elkövetni, hogy változzon a helyzet, de amikor napokig minden klappol és tök jó, nincs panaszkodás, jön egy beszólás és sértés, megalázás, ami után én ismét kiábrándulok és feladom, mert mélyen megbánt, ami őt nem érdekli és kiröhög. Tehát nehéz természete van, nem biztos hogy ez menni fog így sokáig.
Ez az itthon megcsináálok mindent, magam és a gyerek miatt is van, tehát nem érte teszem, én nem szeretek koszban rumliban élni, szeretem, ha van mit felvennem, így mosok is, és enni is kell. Ezek nem nagy dolgok, inkább a gyerkőc szívja le az energiámat. :) Ezt viszont valóban csak az értheti, aki volt egyedül a gyerekével és a férjemről ez nem mondható el, mert ha készülök valahová le vagyok cseszve, hogy ki fog törődni a gyerekkel.... Tehát ez van nálunk, és hibás vagyok, de nem tudok sok helyzetet jól kezelni. Sajnos. Ezért kérdeztem, hogy kinek milyen a társas élet egyéb elfoglaltságok mellett, hogy jut időtök a másikra, mert azt hiszem így nem vagyok boldog, csak a törpikémmel.
válasza:Én ajánlottam a könyvet. Amikor a második gyerekem született, 3,5 éves volt a nagyobb. Nagyjából végigmentem azokon a dolgokon, amin Te azzal a különbséggel, hogy az én férjem kiválóan tudott bánni a gyerekekkel, de mi mégis eltávolodtunk egymástól több okból is. Én nem dicsértem őt eleget, nem néztem fel rá eléggé a szakmai sikereiért, Ő viszont nem értékelte sokra a női munkát, nem ismerte a szívességek nyelvét, magától ritkán csinált meg otthon valamit, épp ezért Ő is, én is állandóan duzzogtunk, sértve éreztük magunkat. Nála pont úgy működött a testi érintés, mint a párodnál, én viszont meghitt simogatásra, szeretgetésre vágytam volna, ezért örökös feszültség uralkodott a szexuális életünk körül is.
Ő hiába vett nekem pl drága arany fülbevalót, ha nekem az ajándék sose volt fontos, viszont elájultam a boldogságtól, ha néha villás reggelivel keltett, vagy magától bevásárolt. Az én értékrendemben a kedveskedés, a szívességek voltak a legértékesebbek, az övében az elismerés és a szex. Ehelyett főztem a kedvenc ételét, 5 fogásos ebédeket, amit ő örömmel fogadott, de nem ez lett volna az, amitől igazán boldoggá tudtam volna tenni.
Sajnos a mi kapcsolatunkat felőrölte a sok meg nem értett érzés, folytonos csatatérré vált az otthonunk, mindennaposakká váltak a sértegetések, besértődések, amiből aztán a válás lett, de ma már tudom, ha ott az elején nem rontjuk el, ha tudom mindazt, amit ma, még most is együtt élhetnénk, igaz tudatosan kellett volna figyelnünk egymás igényeire.
A mostani párom teljesen más, ő a szívességek nyelvén ért és mivel nekem is ez az elsődleges szeretetnyelvem, mi tökéletesen passzolunk, viszont van sok egyéb probléma. A testi érintés is pont fordítva működik, mint az exférjemmel, naponta átölel, órákon át simogat, szeretget, masszíroz, dédelget mindenfajta szexuális indíttatás nélkül, viszont azt látom, hogy ebben a kapcsolatban inkább én vagyok az, aki szexuálisan aktívabb életet szeretne. Rengeteget tudunk beszélgetni, így a minőségi idő is megvan, viszont az életünk jó részét lefoglalja a munka, az előző házasságból hozott gyerekek, egyéb kötelességek. Nagyon kevés időnk jut egymásra, ami szintén nem tesz jót a kapcsolatunknak, ennek ellenére boldog vagyok, mert tudom, hogy maximálisan összeillünk a párommal, jó vele minden együtt töltött perc még akkor is, ha ez nem annyi, mint amennyit mindketten igényelnénk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!