Szóvàtennéd e, ha 30.szülinapodra nem kapnàl semmit az apádtól?

Nem mindenkinek az ajándékozás a szeretetnyelve. Láthatod, hogy ha minden nap ír, akkor érdekled, csak ő valamiért nem érzi úgy, hogy ajándékozgatnia kellene.

Szerintem 30 évesen baromi gyerekes az ajándék hiányán sajnálni magadat, főleg, hogy apád mindig ilyen volt a te elmondásod alapján.

Amúgy valaha leültél vele beszélni erről, hogy megkérdezd a miértet? Mert lehet rájönnél, hogy ő nem is tudta, hogy neked ez fontos lenne.

Én szintén idén leszek 30, sok éve nem kaptam már a szüleimtől ajándékot szülinapra se(mondjuk messze lakok, ritkán találkozunk, és általában pont nem akkor), de eszembe nem jutott emiatt sajnálni magam.

Én onnan tudom mikor van születés napom, hogy anyám rám ír, hogy boldogat. Ennyi. Most volt és senki se írt a családból. Anyum írása is picit zavaró, de cuki azért.

Még nem vagyok 30.

Emberek, azért könyörgöm, ne az legyen már a normális, hogy általános iskola után kb el van felejtve a gyerekünk születésnapja! Ne már, de tényleg!

Miért pontozzátok le azt, aki ezzel nem tud azonosulni, mert (hála Istennek!) nem ilyen családban nőtt fel?

És mielőtt még belemennétek a "mocskos anyagiakba", neeeem, NEM az ajándékozás a fontos, hanem a gesztus, a felköszöntés, az, hogy gondolnak ránk, és vica versa.

Soha nem fogom megérteni, mitől "hasznosabb" az a válasz, aki mártírkodik, mint az, aki ezt nem gondolja azért teljesen normálisnak. Világ életemben köszöntöttem a testvéreimet, a szüleimet, a gyerekeimet, a páromat.

Teljesen érthető, hogy rosszul esik a kérdezőnek az Apjától, és kifejezetten kitért arra is, hogy nem az ajándékra/ pénzre van rászorulva, hisz megvan mindene, hanem a gssztus hiányzik neki!

Ne legyen már "menő" nyilvánosan mártírnak lenni, és ne az alapján pontozzunk már, ki a lelkisérültebb....

26!

"Mondjuk előtte se volt az a nagy ajàndékozós. Egy nőnapra sem kaptam sem egy csokit vagy viràgot, se névnapomra, se szülinapomra. "

Náluk ez a normális. Másnál meg más.

28

Ettől még simán szóvá tehetné, ha könnyebb lesz tőle a lelke. Én egy bizonyos alkalommal tenném szóvá, amikor pont adja magát a téma, akár egy kettesben történő séta, vacsora, akármi alkalmával, szolidan.

Mégegyszer írom, tényleg nem az ajándél a fontos, hanem a gesztus! Rengeteget számít egy SMS üzenet, egy telefonhívás is, amellyel érezteted a másiknak, hogy szereted, hogy fontos neked.

28!

Még mindig nem derült ki, hogy a kérdező mit adott az apjának ajándékba az ő születésnapjára

Jobb ha nem vesz semmit, mert amit ezek tudnak intézni....Jaaaj, mondok példát, lehetetlen színű/mintájú harisnya, ócska nem bejövős parfüm, giccs a lakásba, eladhatatlan/ízléstelen ékszer amit rásóztak az üzletben ecc., ecc. Ez kell neked?

Én is azt mondom, apád is azt, jobb a békesség. 😁😎