A férjem anyja utsó idejét éli, erre ő kiröhögte őt és én elundorotam ettől, mit gondoltok?
Borzasztó szerintem amit az anyósom mondott. Hogyha megakar tisztulni és úgy elmenni (torokrákos, még valamennyire tud beszélni de sokat köhög produktummal, sokkal, elég hát nem szép látvány). Csak ezért kért bocsánatot a férjemtől, egy nem is őszinte elnézést-el tőle, hanem az utolsó napi rettegésében mondta. Különben meg eszébe sem jutott volna. Tudni kell, itt-ott alkoholizált az anyósom és hogy a férjemet gyerekkorában durván verte egészen 15 éves koráig. Iváskor volt a legdurvább. Kicsi volt még a férjem, tehetetlen, egy 9 éves gyerek tehetetlen ha apa veri ha anya, plusz elváltak a szülei és anyjánál maradt, férjem vallotta ezeket be, eddig erről nem tudtam.
Viszont... a férjem is úgymond hasonló. Találkozáskor utálkozó módon érdeklődött, hogy "Fáj nem? Nyelni tudsz krákogás nélkül? Orvossal hogy kommunikálasz egyáltalán ha már így is alig bírsz?" Megijedtem ettől a fajta családbeli kegyetlenségtől a részéről, sohasem láttam így. Biztos van és volt is benne utálat, de személy szerint én először elundorodtam ettől az érzéstől, olyan mély volt, és kiábrándultam belőle. Én elundorodtam midnenkitől aki ott volt meg az atmoszférától. Olyan groteszk volt, a férjem meg.. mindegy. Ti ehhez mit szóltok? Rosszul érzem ha elítélem ezért a férjemet?
Nagyon rossz a hasonlatod, köze nincs a kérdésben felhozott problémához.
Egyébiránt pedig azt is megérné fejtegetni, hogy miért pont a halálos ágyán érzett ingert arra, hogy revansot vegyen? Ha annyira bánt, hogy gyerekkoromban hogyan bánt velem az anyám/apám, akkor bármikor felkereshetem és beolvashatok neki, nem kell megvárnom, hogy a halálán vergődjön. Ha pedig addig nem tette meg, miért pont akkor?
És nem, ezzel nem azt mondom, hogy helyeslem, amit az anyja tett vele, mert tönkretette az egész életét és nem tartom anyának az ilyet, csupán a revans módja furcsa.
Leírom a saját tapasztalatomat. Nagypapám egy végtelenül jó ember volt. Szerencsére nem volt egyáltalán ágybafekvő, még az utolsó nap is kisétált az udvarra, igaz, már segíteni kellett neki. Végig mellette voltam. Soha egy bántó szó nem hagyta el a száját felém, mindig mindenben segített az ésszerűség határain belül. Nagymamám az utolsó héten mutatta ki a foga fehérjét. Lassan egy éve történt, de nem tudom megbocsátani neki. Ahogy beszélt vele, holott tudta, hogy nem sok ideje van hátra. Igaz, hogy még utolsó nap délután sem gondoltam én sem. Utolsó pár hétben nem fájt semmije, és végig tiszta volt, de 6 napig pelenkázni kellett, mert már nem tudta tartani, illetve nem ért ki a wc-re. Szobawc-t vettem neki, de nem használta, még utolsó nap sem fogadta el. A mamával egész életében hímestojásként bánt, soha nem dolgozott, a papa mégis mindent megteremtett neki. Nyugdíjas korában nem főzött, nem mosott, nem porszívózott, stb. Ő csak haldoklott egy életen át. Nos ezt nem tudom neki megbocsátani. Nagybátyám öngyilkos lett, 20+ éve. Az ő sírjára mai napig ölszámra hordatja a virágot, a papáéra "nem kell annyi". Természetesen le kell neki fényképezni. A nagybátyámét...
Szóval ezek után, ha egyszer ő is oda kerül, én leszek a gonosz, mert nem azt fogja kapni, amit a papa kapott? És esetleg nem fogok miatta eljönni fizetés nélküli szabadságra, hanem beadom egy hospice házba? Hát legyek. Amúgy vele sem fogom tudni ezt megcsinálni, de nem lesz olyan nehéz az elválás.
#35 (16:22):
A nagymamáddal szemben úgy viselkedj, mint egyébként is viselkedtél volna.
A harag rossz tanácsadó. Talán kétségbeesett amiatt, hogy rövidesen elveszíti azt, akit szeretett. Igyekezett őt életben tartani, akár erőszakkal is. Ezt azért gondolom, mert csak az utóbbi időben viselkedett így.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!