A férjem anyja utsó idejét éli, erre ő kiröhögte őt és én elundorotam ettől, mit gondoltok?
Borzasztó szerintem amit az anyósom mondott. Hogyha megakar tisztulni és úgy elmenni (torokrákos, még valamennyire tud beszélni de sokat köhög produktummal, sokkal, elég hát nem szép látvány). Csak ezért kért bocsánatot a férjemtől, egy nem is őszinte elnézést-el tőle, hanem az utolsó napi rettegésében mondta. Különben meg eszébe sem jutott volna. Tudni kell, itt-ott alkoholizált az anyósom és hogy a férjemet gyerekkorában durván verte egészen 15 éves koráig. Iváskor volt a legdurvább. Kicsi volt még a férjem, tehetetlen, egy 9 éves gyerek tehetetlen ha apa veri ha anya, plusz elváltak a szülei és anyjánál maradt, férjem vallotta ezeket be, eddig erről nem tudtam.
Viszont... a férjem is úgymond hasonló. Találkozáskor utálkozó módon érdeklődött, hogy "Fáj nem? Nyelni tudsz krákogás nélkül? Orvossal hogy kommunikálasz egyáltalán ha már így is alig bírsz?" Megijedtem ettől a fajta családbeli kegyetlenségtől a részéről, sohasem láttam így. Biztos van és volt is benne utálat, de személy szerint én először elundorodtam ettől az érzéstől, olyan mély volt, és kiábrándultam belőle. Én elundorodtam midnenkitől aki ott volt meg az atmoszférától. Olyan groteszk volt, a férjem meg.. mindegy. Ti ehhez mit szóltok? Rosszul érzem ha elítélem ezért a férjemet?
Nem tudom, nekem ez kissé durva.
Abszolút átérzem a férjed helyzetét, hiszen apám alkoholista volt és undorítóan bánt Anyámmal és velem is. Mégsem éreztem azt, amikor halálán volt, hogy de jó lenne revansot venni és belerúgni. Álszent sem akarok lenni, kicsit a halálával meg is nyugodtam, hogy többet nem árthat nekünk, de a bosszú gondolata sosem volt jelen bennem. Azzal csak azt bizonyítottam volna, hogy egy cseppet sem vagyok különb nála, holott egész életemben azon vagyok, hogy pont az ellenkezőjét bizonyítsam magamnak és a családomnak.
Egyetértek a #19 és 22. válaszolókkal.
Aki az utolsó napjait, óráit éli, azzal nem illik gúnyosan beszélni. Viszont, örülj, hogy egyébként jó a férjed.
Engem is sokat bántottak és amikor a halálán volt az illető eszembe se jutott belérugni. Épp elég büntetés volt az neki. Ennyiből van szó. Nem vagyok bántalmazó 25-ös. Az az ember éppen a halálán volt. Talán akkor lettem volna az ha bántom ebben az állapotban. Ha a bántalmazott úgy dönt hogy nem firtatja tovább a dolgot, esetleg megbocsájt, azt senkinek a világon nincs joga megkerdojelezni.
Azt tartom még elfogadható magyarázatnak amit már korábban leírtam, hogy a férjnél elszakadt a cérna és elveszítette a fejét.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!