Tényleg mindig meg kell bocsátani?
Tényleg mindig meg kell bocsátani ha családtagról van szó?
Akkor is ha megbocsáthatatlan dolgot tett valaki?
Próbálok rövid lenni de sajnos ez hosszú történet.
(Mielőtt valaki írja forduljak pszichológushoz/ pszichiáterhez köszönöm jártam és ha kell természetesen a mai napig felkeresek egyet.)
A szüleimnek volt egy nagyon jó barátjuk a felesége és a a fia is rendszeresen járt hozzánk, együtt jártunk nyaralni stb...
Engem 8 éves koromban szexuálisan zaklatott a családom barátjának a fia én ezt azonnal elmondtam de a szüleim szó szerint kinevettek, hogy "dehogyis" ő nem tenne ilyet.
Hosszú éveken keresztül még engedték, hogy a közelemben legyen, addig folytatta ezt velem míg 13 évesen a nagymamámhoz nem költöztem. Onnantól kezdve megszakítottam a családommal a kapcsolatot és a mai napig nem vagyok rájuk kíváncsi. Egyedül a nővérem az akivel beszélek mert ő volt az aki a mama halála után és egy súlyosabb betegségem közben mellettem volt.
Most viszont ő az aki erőltetné beszéljek a szüleimmel.
Mert, hogy egyszer meg kell bocsátani.
Viszont én nem haragszom fura de teljesen semlegesek lettek a számomra nem tudok érezni irántuk semmit.
Akkor miért is kéne megbocsátanom? Mikor az amit tettek valójában megbocsáthatatlan.
Bennem több kérdés merül fel a történettel kapcsolatban, mint válasz.
Szóval, hogy tudtál te 13 évesen elköltözni , ráadásul családon belül úgy ,hogy kapcsolatot szakítottál a szüleiddel? Számomra ez nonszensz.
Nagyszülő, hogyan tudott bármilyen hivatalos dologban eljárni neked, ha nem a gyámod?
Ha a nagyszülő tisztában volt a szexuális zaklatással, miért nem tett feljelentést?
Ha a szülőidnek el merted mondani, másnak pl tanárnak akárkinek miért nem?
"Szóval, hogy tudtál te 13 évesen elköltözni , ráadásul családon belül úgy ,hogy kapcsolatot szakítottál a szüleiddel? Számomra ez nonszensz." - nyilván a szülő szrt rá. Ismerek ilyet.
"Nagyszülő, hogyan tudott bármilyen hivatalos dologban eljárni neked, ha nem a gyámod?" - miért kellett volna eljárnia, és konkrétan mikre gondolsz?
"Ha a nagyszülő tisztában volt a szexuális zaklatással, miért nem tett feljelentést?" - valószínűleg a kérdező nem akarta. A zaklatottak, megerőszakoltak java része sosem mer feljelentést tenni, és ezt használják ki a férgek!
"Ha a szülőidnek el merted mondani, másnak pl tanárnak akárkinek miért nem?" - mondjuk mert a család az alap, a modell, hozzájuk elvileg fordulhatna az ember bármivel, egy tanárhoz már nem biztos. Egyébként meg elég nagy a baj, ha az előbbihez nem, de az utóbbihoz bátran lehet egy ilyen dologgal fordulni. És miért is kellett volna egy tanárnak beszámolni erről?
11
Nekem 13 éves koromban a nagymamám lett a gyámom pont azért mert ő volt az egyetlen aki hitt nekem és aki képes volt lépni, feljelentést tenni stb bonyolult dolog és nem is írok le mindent inkább részletesen az ahogy a mamához kerültem nagyon hosszú folyamat volt. De a nagymamám az mindig küzdött értem. Sajnos 4 éve már nincs velem.
Elég messze költöztünk aztán a mamával amikor 18 éves lettem. Nem kellett beszélnem a szüleimmel mert ő sosem erőltette ès a szüleim sem akartak kapcsolatot tartani velem.
Nem csak a szüleimnek mondtam el. Kértem segítséget nem kaptam hazugnak állítottak be még csak 8 éves voltam egyedül lépni nem tudtam azt hittem ha olyanoknak mondom el akik "közel állnak hozzám" segítenek de nem így volt.
Mit nem értesz még?
Mert mindent részletesen nem is szeretnék inkább elmondani.
Egyrészt, ha a szüleid szánják-bánják, akkor miért nem tesznek akármit is, hogy ezt kimutassák? Hol vannak? Egyáltalán miért szeretnék, hogy megbocsáss? Megértik, hogy mivel dühítettek fel? Kissé kényelmes megoldás, hogy a tesódra hárítják ezt a feladatot, itt nem igazán érzek megbánást, csak akaratot.
Másrészt nem hinném, hogy a tesód megértené a helyzet súlyosságát. Mármint ha a tesód tudja hogy egy adott helyen szexuális zaklatás történt büntetlenül és megérti, hogy az áldozata elmenekült, akkor később nem fogja visszacsalogatni az áldozatot; ha a zaklató egy felnőtt volt (írod hogy a fia, de hogy mekkora volt a korkülönbség azt nem találtam) akkor pláne nem fog odacsalogatni egy kisfiút.
Én valahogy úgy érzem, a családod sikeresen telebeszélte a fejét és ez is bizonyítja azt, amit írtam az elején: a szüleidnek elég volt csak megdolgozni az agyát a tesódnak, aztán a mondatot lezárni egy "Hozd őt vissza!" paranccsal. (De lehet tévedek, ez csak az, amit én gondolok) Nem is kell hozzá naivnak lenni, egyes embereknek megvan a képességük, hogy mindig tudják mi az az egy mondat, amivel a szimbolikus tűt beleszúrják a karodba és utána sikeresen ereszthetik beléd a mérget, aminek a hatására belül teljesen átalakulsz, az ő gondolkodásmódjuk szerint élsz tovább. Szerintem a tesód is ezen mehetett át és egyszerűen rá kell hagyni. Ha most te is próbálod őt befolyásolni, megérteti az álláspontodat, azzal csupán csak többet foglalkozol egy üggyel ami annyit nem ér meg, hogy csak egy másodpercet is foglalkozz vele.
Egyszerűen tudod, hogy az a környezet amibe visszaédesgetnének. Akármit mond a tesód, tudomásul vetted, de nem trődsz vele.
12#
Hogy miért is merültek fel bennem a kérdések?
Mert azért több kell ahhoz, hogy valaki átruházza a gyámságot még családon belül is, minthogy csak annyit mondjon "szar otthon"
Innen pedig megint csak úgy gondolom, hogy a gyámhatóság nem hagyta volna annyiban, ha tudomást szerez a molesztálásról, a testvért sem hagyta volna családon belül a veszélynek kitéve.
Tanárt megint csak azért említem, mert a tanárnak is kötelessége jelenteni ha ilyesmivel fordul a gyerek hozzá.
Ha pedig megtörténik a feljelentés , akkor ugye a gyereket nem 1* erre szakosodott igazságügyi pszichológus vizsgálja meg. A legtöbb esetben ez nagyon hosszadalmas menet.
Számomra az is fura, hogy míg a legtöbb áldozat, pláne gyerek ,évekig senkinek nem meri elmondani (én sem mondtam el soha senkinek, aki ismer személyesen még férjemnek sem, hogy gyerekkoromban is és tini koromban is molesztáltak) a kérdezőnek meg még csak hinni se akart senki,ami megint csak felveti bennem miért nem akar a környezete hinni neki - ezért kérdezem , mennyire hihető a dolog.. az itt leírt posztok java részét szeretem fenntartással kezelni
15
Figyelj nem kell neked bizonygatnom semmit ezt már megszoktam, hogy "jajj ez biztos hazudik, vagy ez nem így volt. Nem kell nekem hinned.
Miért is mondtam volna el a tanáromnak annak akiben nem bízok? Én a szüleimben bíztam azt hittem bízhatok is bennük.
Testvéreim mondjuk idősebbek így a gyámhatóság őket nem emelte volna ki a csalàdból mert nagykorúak voltak nem velünk éltek. Nem kell neked részleteznem a dolgokat szíved joga nekem nem hinni. De nem vagyok hazug! Ilyen dologban minek is hazudnék? A legundorítóbb dolog ebben hazudni vagy a még undorítóbb nem hinni annak aki ezt átélte.
17
Miért is?
A mi családunkban mindig a felnőtt volt az első nem a gyerekek ,nem hittek pedig rengeteg dolog volt ami utalt arra, hogy szexuálisan zaklat a nálam 10 évvel idősebb "fiú".
Sokáig magamat hibáztattam de már nem fogom.
Van egy gyermekem és ha azt mondaná xy ezt meg ezt tette vele többé a közelébe nem engednèm és addig nem nyugodnék míg ki nem derül az igazság.
Késő megbánniuk amit tettek.
Ők a fiam miatt akarnak inkább kapcsolatot de nem hiszem, hogy ez jó ötlet és én ezt soha nem engedném meg.
17 tényleg? :D
Mesélj még. Ez úgy szokott lenni, hogy az anya, amelyik vérmesen védi a gyerekét mindenféle bizonyíték hiányában, még a pasit is lejáratva, az a gyerek hazudik, amelyiknek nem hisznek, az meg igazat mond.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!