Miért "csak" itt tartunk ennyi idő után?

3 éve vagyok együtt a párommal (kicsit több mint 3 év). Ami zavar, hogy a szüleivel egyáltalán nincs közvetlen viszonyom. Csak megszokott, mindennapos témákról tudunk elbeszélni, semmi más. Egyetem, politika, időjárás, "hogy vagy", valami akkor aktuális téma de semmi több. Minden beszélgetésünk 4-5 mondat után csendbe fullad...Mindig egyszerűen azt érzem, hogy kész, kifogytunk a témából...csend. egyébként érzem, hogy szeretnek a szülei, nyáron pl. elvittek nyaralni nekem semmibe nem került, még egy utolsó fagyiig is mindent fizettek. A kiránduláson is csak megszokott témákról volt szó, talán több mint a mindennapok, de nem az igazi.

Úgy érzem a párom anyukája görcsösen megakar nekem felelni, épp ezért olyan görcsös az egész...mindent cakkra szeretne, megfelelni, pont ezért nekem is olyan nehéz. Néha szeretném elmondani nekik, hogy mennyire szeretem őket, de egyszerűen nem tudom elmondani, mivel még az "időjárás" témánál vagyunk:-S

Mások ennyi idő után mindent megbeszélnek "anyóssal", mi meg 3 év után is feszengünk...néha pedig olyan jól esne...de amint felhozok egy témát érzem, hogy neki túl feszült erről beszélni...

Nem tudok a problémán átlépni. Érzem, hogy sokszor még a jelenlétemmel is feszélyezem, annyira pontosan és precizen akar csinálni olyankor mindent, hogy már az zavarbaejt (egy pohár viz tálcáról, még otthon is, a legszebb porcelán, a legnagyobb rend, a legjobb üdítő kell legyen).

Nem tudom mennyire érthető a "problémám". Kérdezzetek ha valami nem tiszta...segítsetek, azonban eljegyzés és még alig beszélünk...