A mai Magyarorszàgon mièrt/hogy vàllalnak az emberek egyáltalàn gyereket?

Hát akkor vagy rosszabbul kerestek mint az átlag középosztálybeli, vagy mégis másokhoz képest aranytalanul sokat költötök egyéb cuccokra. Ugye más opció nincs ezen a kettőn kívül.

Férjem informatikus egy nagyobb multinál. 600-at keres, igazából ennyiből is megélnénk hárman. Az én gyedem már csak plusz, félre is szoktuk rakni teljesen. Kis lakásunk van, egy autónk meg egy macskánk. Kb jól élünk, jókat eszünk, voltunk nyaralni, jut hobbikra, vannak biztosításaink, stb.

A gyerek egyelőre nem kerül sokba (fél éves). Dobálják utánunk az ismerősök a használt cuccokat, nekünk meg nem deorogál elfogadni azt ami jó minősegű. Nyilván a "bekerülési összeg" így is benne volt párszáz ezerben, de korántsem olyan milliós tételek voltak amikkel sokszor dobálóznak. Terhességet is államiban csináltam végig. Lett volna pénz magánra, de alapvetően örültem ha minél kevesebbet nézegetnek az orvosok. Sokszor szerintem az anyukák indokolatlan túlzásokba esnek. Ilyen-olyan magánkórházba járnak terhesen, ott is szülnek. Aztán mindenből a legjobb kell, méghozzá egyenesen ropogósan a boltból. Utána meg fillérekért vagy épp ingyen adják tovább a szajrét, kb örülnek ha megszabadulhatnak Döncike amúgy kifogástalan állapotban lévő kiságyától.

Aztán nyilván van hogy beteg gyerek születik, arra meg az isten pénze sem elég. Soha nem lehet ezt tudni előre. Ha ott a gyerek, akkor valahogy meg kell oldani.

A némi odafigyeléssel azt jelenti, amit 21-es is írt, hogy máshogy osztják be a pénzüket. Nem tartanak a lakásban 25 fokot télen, csak 20-21-et. Nem vásárolnak évente új telefont. Nincs két nyaralás és egy téli síelés, csak egy, az is belföldön. Apuka ezermester, sok mindent megold otthon egyedül. Anyuka otthon főz, akár több napra, nem rendelnek. Nincs mindennap tonnányi nasi, impulzivitás. Termelnek a kiskertben, tyúkot tartanak, stb.

Vagy egyszerűen csak mások a prioritások.

Egyébként Magyarországon nagyon kevés középosztálybeli van, a többség csak a végzettsége alapján szeretné magát középosztálybelinek hinni. Valójában nem az. A középosztálybeli ugyanis gyönyörűen meg tudja oldani a gyereket komolyabb lemondások és egzisztenciális válság nélkül.

Aki nem tud egy gyereket megoldani, az nem középosztálybeli.

Az egy gyerek sem szégyen (ahogy a gyereknélküliség sem), rengeteg ismerősöm nevel egy gyereket, viszonylag átlag alatti fizuból (vagyis átlag 350-400 ezer a család összjövedelme, hitel nincs, vagy minimális).

Én és a férjem ketten 750-et keresünk, hitelünk van a házon (és nem a babavárós havi 50 ezres, hanem annál jóóóóval több), két gyerekünk van és két macskánk. Átlag havi 100-250-at rakunk félre, de van két autónk, ha elromlik valami, ezekhez a megtakarításainkhoz nyúlunk. Kirándulós hétvégéink mindig vannak a gyerekekkel hosszú hétvégén Mo.-n belül, valamint évi egy külföld. Ez néha csak Románia, néha viszont Horvátország, Olaszország.

Nem mondom, hogy a 30 ezres cipőt veszem le a boltban a lábamra, vagy hogy évente cserélem a telefont. Az autóink sem 2-3 évesek.

De ja, lazán feltudom nevelni a 2 gyerekemet, meg a macskák is túlélik valahogy. :)

Igaz, nincs önkéntes nyugdíjpénztáram. Ahogy házat sem tudok nekik venni. De az, hogy egyetemre járhasson, vagy beleadjunk az első kocsijába, nem fog nehezünkre esni.

A városi többet keres, mivel jobbak a lehetőségei, kevesebbet autózik, mert van jobb tömegközlekedés és spórol a rezsin.

Amúgy nem muszáj bolti hummuszt enni reggelire meg méregdrága levegőt, lehet csinálni otthon is, vagy lehet zabpalacsintát, rántottát vagy főtt tojást, joghurtot, szezonális zöldséget, gyümölcsöt enni. Így oldják meg a családosok, hogy gondolkoznak.