Bántalmazott gyerekből minden alkalommal bántalmazó felnőtt válik? Vannak kivételek?

Nem feltétlenül. Ennek azért sokkal összetettebb és bonyolultabb a háttere. Kb olyan minthogy egy alkoholista szülő gyereke is lehet alkoholista, mert ezt a mintát látja, meg lehet el is kerüli messzire az alkoholt, mert látja, milyen következmények lehetnek.

Engem is bántalmaztak, pontosabban anyám, apám csak passzívan asszisztált hozzá. Én terápiában fedeztem fel, hogy sok mintát hoztam otthonról, csak nem anyámtól, hanem inkább apámtól. Tanult tehetetlenséget, rezignáltságot, azt, hogy nem érdemlek jobbat. Sokat foglalkoztam/foglalkozom önismerettel és igyekszem felülírni ezeket a mintákat, egész jó sikerrel. Manapság már csak néha veszek észre magamban olyan viselkedést ami a gyerekkoromhoz köthető. Van, ami el fog kísérni életem végéig, de a legtöbb dolgon tudtam változtatni. Teljesen más életem van, mint a szüleimnek volt.

Vagy bántalmazott felnőtt, ha csak nem kéri szakember segítségét.

Nem feltétlenül. Én pl. kifejezetten türelmes és konfliktuskerülő lettem, aki ellene van az erőszaknak. Ettől függetlenül néha vannak erőszakos gondolataim gyerekek felé, amikor nagyon zavarnak, főleg ha hangosak.

Nem, én is bántalmazva voltam és pont emiatt fogok sokkal jobban bánni a gyerekeimmel, ha lesznek. Pszichológusnál is voltam meg eldöntöttem mit hogy fogok csinálni. Persze fogok hibázni, de verni nem fogom őket soha, illetve inkább erősítem az önbizalmukat, mint rombolni (ezt már most gyakorlom másokon).

Szerintem igen, viszont ahogy időben távolodik ez a dolog, az ember lenyugszik. Én legalábbis ezt tapasztaltam saját magamon. Régen mindenért ütöttem, most már jó ideje nem tettem ilyet és nem is tennék. (Nő vagyok) Utoljára kb. 15-16 éve emeltem kezet-lábat férfira.

Sok pozitív kivétel akad.