Jogosan vagyok ideges?

Addig nem lesz nyugtod amig nem ismeri meg a jó oldaladat.

Legyél vele kedvesebb, figyelmesebb, TÜRELMES nem baj ha azt érzed magadban, hogy kihasznál idővel megnyugszik és nem fogja a határaidat feszegetni.

Ezt NEM JAVASOLOM, de én amikor így ugráltam idősebb fiúknak gyerekkoromban akkor akkorát levert nekem életem során egy férfi, hogy azonnal kijózanodtam és utána, félelemből de normálisan viselkedtem, kérnie sem kellet bárhol ott volt az a személy aki egyszer levert nekem olyat, hogy a busz ablaka adta a másikat és máris normálisan viselkedtem. Vannak emberek akik az erőből értenek, hiába kéred szép szóval: kinevet, utánoz, belecsíp a seggedbe, kihúzza a széket a valagad alól és minél tovább engeded annál jobban szívat. Na az ilyen gyereket el kell verni legalább egyszer, hogy tudja, hogy kihez kell viszonyulnia.

utána lehet babusgatni de nem éri meg, ha nincs babusgatás akkor örökre beég a fejébe, hogy mit szabad és mit nem!

Jogosan. Nem is értem, hogy amikor a kétévesnek beszólogat, sírásig froclizza, azt a srác szülei (apósodék) hogy nézhetik el. Amikor hazaérve elmondta, hogy szégyen ahogy kinéztél, és máskor rendesen öltözz fel, akkor ezt miért úgy adták át, mint egy sima üzenetet, miért nem neki mondták, hogy a tükör elé álljon, és a saját hülye fejével foglalkozzon inkább, mielőtt másokat kritizál? Talán egyetértettek vele, vagy mi? 😮

Én biztos kérdőre vonnám, hogy mégis mi baja van velem. Lehetőleg úgy, hogy minimum a férjem is hallja. És ha értetlenkedik, meg azt mondja semmi, akkor sorolnám a bunkóságait, és megkérdezném, hogy akkor azt miért kellett, és mire volt jó? Nyugodt hangnemben, de nagyon komolyan.

". Amiben lakunk lakás, a miénk a párommal, ők laknak velünk, közös a gyerek. 7 éve vagyunk együtt a párommal, 3 évvel ezelőtt költöztem hozzájuk. Azóta elköltözünk a mi lakásunkba. Remélem most már érthető.."

NEM, nem érthető, totál zavaros.Ők laknak velünk- akkor együtt éltek?

Azóta elköltöztünk a mi lakásunkba. -az egész csapattal?anyósékkal? vagy csak te a férjeddel meg a gyereketekkel? Zavarosan írsz. Katyvasz az egész , nem lehet kibogozni.

Kamaszként én is kaptam egy négyévest. Szerinted mennyire örültem neki, úgy őszintén?

Na, pont annyira. A franc nem kívánt a hátára egy mindenen hisztiző kis hülyét, akivel a korkülönbség miatt nulla közös érdeklődés volt, de cserébe tanulni azt már nem tudtam tőle (bocs, amikor egy szobával odébb ordít a gyerek, akkor nem lehet tanulni), bejárkált az életterembe és onnantól kezdve mindenben hozzá alkalmazkodtunk.

Csodálatos volt, főleg, mert nem volt időm felkészülni, hogy a szüleim próbálkoznak, anya terhes lett... a lószrt, egyszer csak ott voltak.