Mi történt? Miért változott meg és hagyott itt terhesen?
Úgy érzem muszáj kiírnom magamból, szóval ha nem gond, akkor az elejéről kezdem.
2006-ban megismerkedtem egy férfival. Egy kávézóban futottunk össze, épp egy esszén dolgoztam. Lovagiasan küldött nekem egy forró csokit... Akkoriban nem igazán értékeltem az efajta gesztust, nem különösebben reagáltam rá. Viszont én rendszeresen abba a kávézóba jártam olvasni, tanulni, főleg ha nyugalomra vágytam. Ezután minden nap ott volt. Többszöri próbálkozás után megengedtem, hogy az asztalomhoz üljön. Voltaképp így ismerkedtünk meg. A kapcsolatunk csak beszélgetésekből állt, órákat eltudtunk tölteni egymás társaságában. Sokat mesélt a családjáról, mivel volt felesége és két kisgyermeke. Mindent megtudtunk beszélni, többször mesélte mennyire nem boldog. Mindkét kicsit a felesége akarta, ezzel láncolva őt magához, mert a házasságuk ingatag volt. Jó párszor megkérdeztem tőle, ha nem boldog miért nem változtat? Jó esélye volt, hogy a kicsik felügyeletét megkapja, a felesége komoly alkohol gondokkal küzdött. Vagy három lakása volt a férfinak... Mindig azt mondta, nem hagyhatja a feleségét lecsúszni a mélyben. Ezután lett egy kapcsolatom, 2007-ben. A férfival a beszélgetések megszakadtak. Nem ült át többé az asztalomhoz, semmi. Az akkori párommal fél év után szakítottunk. A férfi amint megtudta, ismét át ült hozzám. Két héttel később azzal a hírrel érkezett, hogy beadta a válást. Eltelt majdnem egy év, mire mindent letisztáztak. A gyerekek hozzá kerültek. Szóval egy évnek kellett eltelnie mire szerelmet vallott. Repdestem a boldogságtól, hisz mindig is szimpatikus volt, idővel pedig vonzódtam is hozzá, de a családja miatt nem mentem volna bele a szerető szerepébe. Szépen teltek az évek, összeköltöztünk, aztán terhes lettem. A pici becsúszott, nem tervezett baba volt, viszont a férfi mindennél jobban akarta. Ragaszkodott hozzá. Arra kért tartsam meg. A baba érkezéséig még nagyjából két hét van, viszont a férfi egy hónapja elhagyott. Egyik este hazaért, közölte, hogy nem érzi jól magát. Megkérdeztem mi a baj, nem felelt. Két hét minden napos veszekedés után elmondta, hogy lefeküdt az egyik kollegájával, mivel én terhesen nem voltam elég csábos. Másnapra összecsomagolt és elment a két gyermekével együtt. Azóta nem keresett, ha hívtam nem vette fel. Viszont a pici hamarosan érkezik, nem szeretnék bíróságra menni, mindössze annyit kérnék tőle, hogy vegye a nevére, és amennyire tud, legyen az apja. A történteket soha nem sikerült megbeszélnünk, hisz minden szálat elvágott közöttünk. Mit tehetnék? Úgy tudom jelenleg a kolleganőjével él, akinek megkérte a kezét. De akkor én mire kellettem? Sajnos nem tudom felfogni, a velem való kapcsolata mi is volt valójában. És a legfontosabb miért ragaszkodott annyira a kicsihez? Minden ultrahangra elkísért, még nevet is ő választott, rengeteg játékot, holmit vett neki. Láttam rajta, hogy várja. Aztán egyik napról a másikra minden megváltozott...
Sajnos nem tudom a volt felesége mit élhetett át. Azt tudom, hogy a férfi azt érte el, mégcsak látni is úgy láthatja a gyerekeket, hogy nem viheti el őket, és valakinek lennie kell mellette. Szóval nem maradhat kettesben a saját gyerekeivel. Régen próbáltam a férfit rábeszélni, hogy azért még is engedni kellene neki, hisz az anyjuk, de mindig avval érvelt, hogy ő egy lezüllött nő, aki veszélyt jelent a gyerekekre. Sokszor kiszámíthatatlan, és higgyem el, így a legjobb mindenkinek.
Nem tudom mi történt köztük, vagy miért alakult ki náluk valójában ez a helyzet. Amit én láttam annak idején, hogy boldogtalan volt, és megviselt. De lehet csak könnyedén megtudta játszani magát.
Sajnálom, hogy egyedül maradtam a picivel, még szerencse, hogy eltudom tartani. Ha a férfitól függtem volna, nem tudom most mihez kezdenék.
Az előző története valószínűleg a kérdező helyzetére is hasonlít, talán azzal a különbséggel, hogy nem verte a volt feleséget.
Sajnos valószínű, hogy a pasi mindenkinek csak színlel. Sosincs egy őszinte mondata sem. talán még akkor is hazudik amikor kérdez. Nyilván mint új nő ezt nem tudja akkor az illető, csak amikor vele is azt csinálja amit az előzővel.
Az események fényében valószínűleg a volt feleség nem bírta feldolgozni a férje megaláztatásait azért jutott odáig ameddig. De azért legalább most vedd ezt figyelembe kedves kérdező. Szerintem a legjobb ha többet nem is találkozol a pasival. Kell neked az, hogy esetleg a te gyerekedet is el akarja venni? Nincs kizárva hogy megpróbálja. Még akkor is ha nem iszol. sose lehet tudni.
Ne edd magad, hogy mi miért történt. A válasz ennyi, ilyen a pasi. nincs különösebb oka, csak ilyen típus. A következő nőt is ott fogja hagyni, nyugodj meg. És tudod nagyon könnyű valakit megszédíteni és szerelmessé tenni, ha mindent megfontoltan úgy tesz, hogy levegyen a lábadról. Nem szívből jött ezek szerint amit tett, hanem a cél érdekében, hogy beleszeress. Lehet hogy néha tetszett neki a szerep, nyilván, de ez akkor sem ő, hanem a szerepe. Aztán beleunt a dologba és odébb állt.
Sosem értettem az emberek mire mondják, hogy sokan megjátsszák magukat, és álarcot viselnek.. én még nem találkoztam ilyennel, de a történetből ráismerek. Hát a te pasid pont ilyen. sajnos. Felejtsd el és örülj ha többet nem jelentkezik, persze ha a tartásdíj nélkül is fel tudod nevelni a gyereket.
32/N
hihi:)
visszakaptad a sorstól:)
De vicces vagy.
Mit kaptam vissza? Nem vettem el a feleségétől, még csak számításban sem volt, az, hogy mi együtt leszünk, akkor mikor rákérdeztem, hogy ha nem boldog, miért marad olyan mellett, aki nem teszi boldoggá. Nem voltam soha a szeretője, még csak hozzám sem ért. És már egy évvel a válás megkezdése után lettünk egy pár. Sosem csábítottam volna el a családjától... De az, hogy meséltem neki pár tételről, a családomról és barátilag beszélgettünk, szerintem nem bűn.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!