Van esélyem egy kisbabával párt találni magamnak?

Köszönöm szépen a válaszokat!

Első éves egyetemista voltam mikor kiderült a Baba, a barátommal akkor voltunk együtt két és fél hónapja(bár már a kapcsolatunk előtt szimpatizáltuk egymást), és kijelentette nekem, hogy azt akarja, hogy elvetessem. Ragaszkodtam a Babához, és tudtam, hogy elhagy ha megtartom, de nem érdekel, egy fiúért se hagyom a gyermekem!

Nem bánom, hogy megtartottam és egyáltalán nem sajnáltatom magam, hisz nagyon örülök ennek a Babának, és mindent megteszek, hogy meglegyen mindene amire szüksége van. Emelt fővel vállalom a következményeket, és megbirkózok minden akadállyal.

Csak most látván néhány fiatalt(22-26 évesek), még saját gyereket sem akarnak, nem hogy más gyermekét... Buliznak, szórakoznak, csajoznak,(persze tisztelet a kivételnek), egyetemre járnak, alapítják a jövőjüket(amivel persze egyáltalán nincs gond) - szóval élik az Életet. (Ezt a 22-26 évet azért írtam, mert nehezen tudom magam elképzelni egy idősebb férfival, persze nem komolyság vagy ilyesmi miatt, csak egyszerűen, jelen pillanatban most így érzek, de persze ez változhat...)

Kicsit belegondoltam, hogy lehet évekig egyedül fogok lenni...

Mikor eldöntöttem, hogy a Babát megtartom tisztában voltam azzal, hogy lehetséges, hogy apa nélkül nő majd fel. Nekem nehéz lesz megbírkózni egyedül a szülői feladattal, de sikerülni fog, csak mégis... egy apát nem pótolhat semmi sem...

Nem akarok most hirtelen apát kapni a leánykámnak, csak szerettem volna tudni, hogy mennyire lesz nehéz dolgom... (remélem nem azt fogja mindenki nézni, hogy gyermekem van, hanem az értékeimet... s azt, hogy gyermekem van nem negatívumként, hanem pozitívumként fogják majd fel...)

Mégegyszer köszönöm, hogy megosztottátok történeteiteket, tanácsot adtatok, bátorítottatok, már ez is jót tesz kicsit az egómnak :)

Várom a további válaszokat, akár negatív, akár pozitív :)

Húha, ez kemény volt :)

Tisztázni szeretném! Nem kérek pénzt az apjától! Nem akarom, hogy a nevén legyen a gyermek, mert nem tartok igényt az anyagi segítségére! Őszintén elé álltam hogy babás vagyok, megkérdeztem,mit szeretne, azt mondta abortuszt, különben elhagy. Igen, akkor köszönöm, de nem kérek belőle! Nem fogom megölni a gyermekem, mert egy két és fél hónapos kapcsolatból jött létre! Pláne azért nem, mert "ha nem veteted el, akkor elhagylak..."...(mégis kinek képzeli magát, hogy ilyet kér?? - de ez mindegy is :) ) Többször ő akarta hogy együtt maradjunk, mondtam neki, hogy ha tényleg akarja, legyen... Vacilált, hát útjára engedtem!

Jól állok anyagilag, s fel tudom nevelni egyedül is a gyermekem! Egyszerűen csak annyi a baj, hogy rossz lesz, ha nem lesz kinek mondja, hogy apa...

Nem kell senki pénze, nem akarok senkitől sem függeni!

És addig amíg én szeretem a volt páromat - már pedig nagyon szeretem - addig nem fogok bele új kapcsolatba. Nem pasiszerzési szándékkal tettem fel a kérdést! Pasira van a legkevesebb szükségem.

Mint már írtam, nem sajnáltatom magam, s nem panaszkodom. Tisztában vagyok azzal mit vállaltam, és tudom, hogy mi vár rám! Büszkén vállalom, s megbírkózok mindennel. Egyetemet igenis folytatni fogom jövőre(veszélyeztetett vagyok, idén nem engedtek vissza miatta).

Úgyhogy nincs szándékomban senkit sem kihasználni. Sem most, sem a jövőben!