Mit csináljak, hogy leszálljanak rólam anyámék?
Röviden annyi, hogy nem most élem életem legjobb időszakát, rosszul vagyok lelkileg. Az iskolában tartom magam, itthon jó kiengedni, a szobám 4 falában, sírok, zenét hallgatok, verset írok, stb.
A baj csak ezzel az, hogy anyámék nem hagynak. Nem olyan a viszonyom velük, hogy megosztanám velük ezeket, nem is értenék, nem vagyunk olyan jó viszonyba, és őket ismerve csak okoskodnának, majd önigazolást keresve mondanák el mindenkinek a velem kapcsolatos dolgokat.
Nem hagynak békén, főleg apám, és mindig bekérdeznek, hogy mi lehet a baj. Nem értik meg, hogy egyedül akarok lenni, és én vagyok a rossz, mert nincs idegrendszerem anyám videókhoz, amit a tiktokon talál.
válasza:Talan ha beszelnel veluk, leszallnanak rolad.
Nyilvan szulokent aggaszto latni a tini gyereked igy, meg akkor is, ha ez a befele fordulas, hangulatingadozas es stb, tok termeszetes, mert korral jar.
Ok csak kapcsolodni szeretnenek hozzad valahogy. Megis hogy mashogy, ha nem igy?
Esetleg felvethetned nekik a pszichologus otletet,artani nem art ha beszelgetsz valakivel, ok pedig ertekelnek, ha segitseget kernel ebben toluk, az biztos.
De nem akarok, le is írtam, hogy miért. Az nem a tüzet csillapítaná, plusz tudom milyen kattosak.
17 év alatt számtalan módon kapcsolódhattak volna...
Nem hiszem, hogy mindenért pszichológushoz kellene rohangálni. Plusz nem mindenkin segít. Valakinek rosszabb tőle.
válasza:Jo hat akkor ez ennyi, megoldas nincs.
Folytasd azt, amit eddig, csokolom.
válasza: válasza:A szüleid látják, hogy a béka s*ggr alatt vagy, és ahelyett, hogy ignoralnak, megkérdezik, hogy mi a baj és megpróbálnak egy kicsit felrázni.
Tudod, elhiszem, hogy nehéz, hogy úgy érzed, nem tudnak segíteni, meg azt is, hogy talan tényleg nem, de minden normális szülő ezt próbálná.
Tudom, hogy vannak napok, amikor az embernek nincs kedve és ereje semmihez, de az akkor sem visz sehova, ha csak ülsz a szobádban és sírsz.
Ha nem akarod megbeszélni a szüleiddel, akkor pl. javasold, hogy csináljatok valami közös programot, ha eleinte nehezen is veszed rá magad, a változatosság jót tesz.
válasza:Apád nem rokon az én apámmal? Echte ugyanez. Mikor van valami, és látja, én meg mondom, hogy nem akarok beszélni, szépen megkérem hagyjon, ne faggasson... tényleg csak egy kis magány kéne, csend, deee ő köti az ebet a karóhoz, hogy "jó, jó, de tényleg, mi a baj/bajod?". Ez volt gyerekként, ez volt tiniként, ez van most közel huszonkétévesként.
Ha kötöd az ebet a karóhoz, gondolom megsértődnek. Apám legalábbis bedurcizik, de már nem érdekel, mert tényleg ahogy öregszik (55 éves), úgy kezd egyre gyerekesebb lenni és már nem tudom a lelkemre venni. Javaslom, tedd te is ezt. Lehet mogorvábban a kelleténél kellene szólj. Örök megoldás nincs, ha ilyenek, ilyenek lesznek, de mérsékelni talán lehet, ha határokat szabsz.
válasza: válasza: válasza:Mondd meg, hogy bántanak az osztálytársaid vagy a tanáraid és segítsenek, védjenek meg vagy segítsenek osztályt vagy iskolát váltani.
Ha nem ebben az irányban gondolkodnak, hanem tényleg téged hibáztatnak, akkor tényleg hanyagold ezt a megbeszélést velük...!
Nincsen amúgy iskolapszchológus?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!