Szülnél úgy, hogy nem találtad még meg a saját utadat? Meddig várnál?
Próbálom leírni, hogy értem a kérdést.
26 éves vagyok, van már két diplomám, éltem és tanultam külföldön is (kétszer). Kiskoromtól kezdve eseménydús az életem, szóval nem egy ingerszegény környezetben, a négy fal között éltem, nőttem fel. A szüleim, nagyszüleim is sikeres emberek.
Mégis azt érzem, hogy még a mai napig sem tudom azt mondani, hogy igen, most jó helyen vagyok az életben.
Október óta dolgozom az édesanyám cégénél, neki nem titkolt vágya az, hogy egyszer majd én vegyem át tőle a vezetést... Bevon mindenbe, örömmel tanítgat, de én nem vagyok biztos abban, hogy ezt szeretném csinálni. Mikor bennetek van az a "gut feeling", vagy nem tudom, hogy mondjam. Érzitek, hogy vár még rátok valami, valami ennél jobb.
De közben vágyom arra, hogy családom legyen, hogy anyuka legyek. 17-18 évesen úgy terveztem, hogy 21-22 évesen akarom az első gyerekemet, ez tolódott, mert beszippantott az egyetemi élet, a gondtalanság, szórakozás stb. Utána azt mondtam, hogy majd 25 évesen. Most ott tartok, hogy már nem is 2-3 gyereket szeretnék, hanem egyet, lehetőleg 30 éves korom előtt.
A vőlegényemmel is sokat beszéltünk erről, ő a legnagyobb támogatóm és támaszom a szüleim mellett, szerinte semmi nem lehetetlen, és akár gyerek mellett is lehet egyetemre járni, vagy vállalkozást kezdeni és lehet, hogy pont a "gyereknevelős években" fog beugrani, mi is érdekel a legjobban.
Úgy érzem, hogy megrekedtem az életben, és félek, bárhogy döntök, az rosszul fog elsülni. Mert én is, a párom is nagyon vágyunk már babára, de közben azt is érzem, hogy mielőtt anya leszek, szeretnék valamit letenni az asztalra én is. Csak ugye így, hogy azt sem tudom, hogy hol van az az asztal, elég nehéz lesz...
válasza:Egyébként 26-28 évesen én is így gondolkoztam, mint te, jöhetne egy gyerek, mert "úgy éreztem, itt az ideje".
Valójában meg megrekedtem valahol, és úgy gondoltam, igen, a gyerek kizökkent, etc.
Ha MOST belegondolok hogy akkor szülök - soha, sohasem találok rá arra a munkára, amit lassan 3 éve imádok, benne kiteljesedhetek, és tudom, hogy ezt életem végéig csinálhatom kiégés nélkül.
Áldom a sorsot, amiért nem volt épp senkim és nem szültem.
33 múltam, és nem vágyom gyerekre - részben mert, ha szülnék, akkor kidobnék mindent az ablakon, amit elértem az elmúlt 3 évben, és teljesen befásulnék, részben mert már idősnek érzem magam hozzá (nem vagyok teljesen egészséges).
válasza:50,es, nem érdekel a személyeskedésed 😋😂, főleg, mivel csak arra vagy képes, amint látom.
Szomorú.
Ha megtalálod azt a munkádat, ami 100% feltölt, kikapcsol, akkor igen, neki élsz, legyen szó művészetről, írásról, vagy akár olyan apróságról is mint pl óvodapedagógus.
Tudod, az életben nem minden a gyerek körül forog, hálisten, és nem mindenki heti 42 órát robotol a gyárban, és irigykedik aztán a másikra, aki élvezi is a melót.
válasza:Nyilván a gyerek, ha arra most van lehetőség.
Az nincs a nagykönyvben megírva, hogy szakmailag mikor találod meg a saját utad, lehet, hogy fél év múlva, lehet, hogy 50 évesen. Keresgélj, de azt lehet gyerek mellett is majd.
válasza:#52: Nagyon esetlenek a találgatasaid, én is élvezem a munkámat, nem gyárban robotolok, hanem home office-ból. De ettől még tudom a munkaviszonyomat a helyén kezelni. Ez egy üzlet a cég és köztem, én a tudásomat es az időmet adom, ők meg pénzt. Semmi többről nem szól.
Ahol már nem élveztem a munkát, onnan léptem tovább, de mindig nagyobb fizetesért.
A család, az meg család, egy kicsit magasabban van a prioritási listán, igazából mindenek felett.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!