Szülnél úgy, hogy nem találtad még meg a saját utadat? Meddig várnál?
Próbálom leírni, hogy értem a kérdést.
26 éves vagyok, van már két diplomám, éltem és tanultam külföldön is (kétszer). Kiskoromtól kezdve eseménydús az életem, szóval nem egy ingerszegény környezetben, a négy fal között éltem, nőttem fel. A szüleim, nagyszüleim is sikeres emberek.
Mégis azt érzem, hogy még a mai napig sem tudom azt mondani, hogy igen, most jó helyen vagyok az életben.
Október óta dolgozom az édesanyám cégénél, neki nem titkolt vágya az, hogy egyszer majd én vegyem át tőle a vezetést... Bevon mindenbe, örömmel tanítgat, de én nem vagyok biztos abban, hogy ezt szeretném csinálni. Mikor bennetek van az a "gut feeling", vagy nem tudom, hogy mondjam. Érzitek, hogy vár még rátok valami, valami ennél jobb.
De közben vágyom arra, hogy családom legyen, hogy anyuka legyek. 17-18 évesen úgy terveztem, hogy 21-22 évesen akarom az első gyerekemet, ez tolódott, mert beszippantott az egyetemi élet, a gondtalanság, szórakozás stb. Utána azt mondtam, hogy majd 25 évesen. Most ott tartok, hogy már nem is 2-3 gyereket szeretnék, hanem egyet, lehetőleg 30 éves korom előtt.
A vőlegényemmel is sokat beszéltünk erről, ő a legnagyobb támogatóm és támaszom a szüleim mellett, szerinte semmi nem lehetetlen, és akár gyerek mellett is lehet egyetemre járni, vagy vállalkozást kezdeni és lehet, hogy pont a "gyereknevelős években" fog beugrani, mi is érdekel a legjobban.
Úgy érzem, hogy megrekedtem az életben, és félek, bárhogy döntök, az rosszul fog elsülni. Mert én is, a párom is nagyon vágyunk már babára, de közben azt is érzem, hogy mielőtt anya leszek, szeretnék valamit letenni az asztalra én is. Csak ugye így, hogy azt sem tudom, hogy hol van az az asztal, elég nehéz lesz...
Nem, ezt te teszed. 🤗
Ha nem érdekel a “nyűglődésem”, nem kell választ írni. Tessék, meg is oldottam a problémádat!
Nem írtam sehol olyasmit, hogy a császármetszés csak egy kis vágás lenne. De szerintem jobban ismerem magam, a testemet, azt, milyen fájdalmat hogy viselek, mint ti itt, egy anonim oldalon.
Fura, a legjobb barátnőm kétszer szült császárral, legutóbb két hónapja. Az első naptól kezdve ellátta mind a két babát, ahogy hazamentek a kórházból, mentek sétálni, a mai napig is a napi 2 séta fix náluk, most már edzeni is kezd újra. Szóval lehet, hogy valakinek a műtét a pokol, valakinek meg a hüvelyi szülés. Kit érdekel, hogy ki hogyan szül, meg miért pont úgy?
válasza:
válasza:Én soha nem fogom megtalálni az utam, tehát nekem jöhetett a baba, azt legalább tudtam hogy akarom, nagyon boldog is vagyok tőle.
Én egy nagy és örök gondolkodó vagyok. Van bennem egy félelem hogy semmire sem fogom vinni, a másik felem pedig inkább valami egyszerű semmilyen munkát végezne hogy a maradék időt Istenre és az ő igazságára fordítsam, ne a pénz hajhászására. Tehát én a magam részéről letettem a nagy dologra viszem témáról, és a lelki utamat keresem, én abban fogom nagyra vinni.
Nyugodtan babázzatok!!! ❤️
válasza:Kérdező te egy kicsit nagy lovon ülsz.
Sok olyan dologról nyilatkozol nagyképűen, amiről fingod sincsen. 😁
Nem baj, majd meg tudod, ha oda kerülsz.
Viszont...leírtad saját magad is, hogy mindketten babára vágytok már..akkor? Meg is van a válasz.
Kicsit túlagyalod a dolgaid.
válasza: válasza:Én 30 felett találtam meg amit igazán szeretek.
Addigra már volt 2 gyerekem, sajnos párkapcsolatban sem voltam annyira sikeres...
Aztán megtaláltam mit szeretek, nem sokkal később a páromat is és lett 3. gyerek. Építgetem a karrierem tovább, mert nem lehetetlen.
Sok sikert neked, gyerek mellett is simán menni fog neked is! :)
válasza: válasza:Megtaláltad az utad, a helyed, király.
Szülsz és a gyerek MINDENT összekuszál és most szépen fogalmaztam. Semmi nem lesz ugyanolyan, akár költözni is kell, ha pl kritikán aluli az oktatás az országban, vagy mondjuk olyan helyen élsz, ami kedves kis falu, csak éppen ovi vagy suli nincs a közelben, etc.
Én megtaláltam a helyem az életben, tudom, mit akarok kezdeni, amiért aktívan tennem kell - fejben ott lennem a nap minimum 8 órájában, és nem, ebbe nem fér bele a gyerek.
Más meg miután elérte a céljait mindent felad érte - ugyanis utána többé semmi nem lesz ugyanaz.
válasza:#49: Neked teljesen kifordult az értékrended, ha azért élsz, hogy dolgozzál.
Nyilván mindent "összekuszál" a gyerek, mert onnantól ő lesz a legfontosabb. Ez a természet rendje.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!