Szülnél úgy, hogy nem találtad még meg a saját utadat? Meddig várnál?
Próbálom leírni, hogy értem a kérdést.
26 éves vagyok, van már két diplomám, éltem és tanultam külföldön is (kétszer). Kiskoromtól kezdve eseménydús az életem, szóval nem egy ingerszegény környezetben, a négy fal között éltem, nőttem fel. A szüleim, nagyszüleim is sikeres emberek.
Mégis azt érzem, hogy még a mai napig sem tudom azt mondani, hogy igen, most jó helyen vagyok az életben.
Október óta dolgozom az édesanyám cégénél, neki nem titkolt vágya az, hogy egyszer majd én vegyem át tőle a vezetést... Bevon mindenbe, örömmel tanítgat, de én nem vagyok biztos abban, hogy ezt szeretném csinálni. Mikor bennetek van az a "gut feeling", vagy nem tudom, hogy mondjam. Érzitek, hogy vár még rátok valami, valami ennél jobb.
De közben vágyom arra, hogy családom legyen, hogy anyuka legyek. 17-18 évesen úgy terveztem, hogy 21-22 évesen akarom az első gyerekemet, ez tolódott, mert beszippantott az egyetemi élet, a gondtalanság, szórakozás stb. Utána azt mondtam, hogy majd 25 évesen. Most ott tartok, hogy már nem is 2-3 gyereket szeretnék, hanem egyet, lehetőleg 30 éves korom előtt.
A vőlegényemmel is sokat beszéltünk erről, ő a legnagyobb támogatóm és támaszom a szüleim mellett, szerinte semmi nem lehetetlen, és akár gyerek mellett is lehet egyetemre járni, vagy vállalkozást kezdeni és lehet, hogy pont a "gyereknevelős években" fog beugrani, mi is érdekel a legjobban.
Úgy érzem, hogy megrekedtem az életben, és félek, bárhogy döntök, az rosszul fog elsülni. Mert én is, a párom is nagyon vágyunk már babára, de közben azt is érzem, hogy mielőtt anya leszek, szeretnék valamit letenni az asztalra én is. Csak ugye így, hogy azt sem tudom, hogy hol van az az asztal, elég nehéz lesz...
Hát figyelj, szerintem ha a tökéletes pillanatra, helyzetre és érzésre vársz, akkor várhatsz örökre.
Pont elég dolgot tettél le az asztalra (egyetem, munka, külföld), pont elég biztosnak tűnik a családi, párkapcsolati és anyagi háttered is a gyerekvállaláshoz és még korban is totál ideális a helyzet. Ha nagyobb családot szeretnél akkor 3-4 gyerek is belefér az idődbe. De ha még évekig keresed az utadat, akkor egyre nagyobb lesz a valószínűsége annak, hogy nem fog könnyen jönni a gyerek, vagy nem marad elég időd annyira, amennyit szeretnél.
Önmegvalósítani, utazgatni, karriert építeni lehet gyerek mellett is, de a gyerekvállalásnak van egy időablaka. Persze még egyáltalán nem baj az, ha 2-3-4 évet vársz, de a leírásod alapján nagyrészt felesleges.
"vágyom arra, hogy családom legyen, hogy anyuka legyek. 17-18 évesen úgy terveztem, hogy 21-22 évesen akarom az első gyerekemet... Utána azt mondtam, hogy majd 25 évesen. Most ott tartok, hogy már nem is 2-3 gyereket szeretnék, hanem egyet, lehetőleg 30 éves korom előtt."
Ez elég szomorú tendencia, nem?
Az esküvő után már tényleg nem lesz mire várnotok, és akkor még a nagy család is összejöhet. :)
Szomorúnak éppen nem mondanám, mert ha tényleg a húszas éveim elején lettem volna anyuka, akkor rengeteg minden kimarad az életemből. Legyen az akár tudás, tapasztalat, élmények, vagy éppen szórakozás. Plusz az akkor mesebelinek hitt kapcsolatomról is kiderült, hogy korántsem annyira tökéletes és rózsaszín, mint ahogyan én gondoltam akkor. Úgyhogy belegondolva, nagyon örülök annak, hogy nem úgy alakult az életem, ahogy 18 évesen elterveztem.
Ráadásul mióta a legjobb barátnőméknél van két gyerek, pontosan látom, hogy mennyire idegőrlők tudnak lenni, így gyorsan elengedtem azt, hogy én 2-3 gyerekes anyuka legyek. Legyen egy, akinek a legtöbbet nyújthatjuk, minden szempontból. :)
"Legyen egy, akinek a legtöbbet nyújthatjuk, minden szempontból."
A legtöbbet azzal adhatjátok neki, ha testvérei is lesznek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!