Milyen lehetőségeink vannak apámmal kapcsolatban?
Nagyon nem jó a kapcsolatunk az apámmal,de jelenleg ez a legkisebb problémànk.
70 éves.Saját hibàjából/életvitele miatt vesedialízisre jár évek óta. Most ott tartunk,hogy amputálni fogják az egyik lábát.
Az életkörülményei borzalmasak.A csöves az utcán szebben él,mint ő.
Nincs fűtés,víz a lakásban,de még fürdőszoba vagy WC sem,tehát az állapotok elképzelhetőek. Egy merő szemétdombban él és ez szó szerint kell venni.
1 házban,de külön élünk vele.
Mindent kiépítettünk volna nála is,ha hagyta volna. Nem engedte,hogy radiátort tegyünk fel neki,vagyhogy bevigyük a házba a vizet. A 90es évek óta él ő így.Egy fűszálat nem tett keresztbe,hogy a helyzet javuljon.
Mi 2 éve lakunk itt (50% tulajdoni hányaddal).Furattunk kutat,hogy legyen víz a házban. Lassan,de biztosan alakulgat nálunk minden,de nála nem lehetett semmit csinàlni,de emelett elvárja,hogy vele foglalkozzunk.
A fő gondunk,hogy mi lesz vele és velünk?
Se erőmc(gerinbántalmaim vannak),se pénzem és főleg gusztusom nincs vele foglalkozni.
Neki lépcsőznie kell (ő akarta így),hogy bejusson a házba,de láb nélkül nehéz lesz,tolókocsi még az udvaron sem alkalmas,hát még a házban. A lakáscsere jelenleg részemről se menne. Rengeteg pénz,míg a nála lévő állapotot rendbehozzuk és jelenleg örülök,ha hóvégén kijövünk a pénzünkből,nem hogy lakást renováljak. Őt ismerve,megtanulni jàrni ezek utàn lehetetlen lesz.
Heti 3x dialízisre kell járnia,de a betegszállító nem fog érte bemenni a lakásba.
Idősek otthonába betenni rengeteg idő és talán elegendő lenne a nyugdíja is. Magánotthonba esélye sincs. Nem ér ennyit a ház,hogy eladjuk és a fele fedezze neki az otthont és nekünk is legyen más lakhatásunk az albérleten kívül.
Szóval el vagyok egy kicsit keseredve,hogy a nyomorúságos élete rajtunk fog csattanni!
válasza: válasza: válasza: válasza:Fussunk neki logikusan, távolról nézve!
Az apádnál lakás, annak kiépítése hiba volt, hiszen 20+ éve ismered, hogy milyen életmódot folytat. Gyanítom, addig voltak a dolgok kb. rendben, amíg anyád élt. Aztán indult el minden meredeken lefelé. Rossza alaptermészete volt és elvesztette a megvolt ösztönzőt és valószínűleg nagyon depressziós is lett. Ezzel nem értett, nem akart, nem engedte foglalkozni.
Az erőforrások nem teszik lehetővé, hogy mindkettőtök dolgait megoldjátok.
Vagy apád marad lakhatás nélkül vagy te vagy pokol lesz együtt az élet.
Az alábbi esetek lehetségesek:
1. Mivel apádnál nincs benti WC, a továbbiakban nem fog tudni kijárni az árnyékszékre, hanem vagy szobavécét fog használni (amit majd ti ürítetek vagy senki) vagy semmit. Ez nem járható morálisan és a gerinced sem bírná.
2. Vagy cserélnetek kell, azaz ő megy a "kész" lakástok/lakrészetekbe, ahova be tud járni, és ti rendbe hozatjátok az emeleti "szemétdombot" lakni. Ez drága, de elvileg kivitelezhető, de addig is meg kell oldanotok mindenki lakhatását. Szerintem ez nem fog menni, hogy bérlakás egy ideig + felújítás. Esetleg vesztek fel ismerőstől kölcsönt rá. Ha az nem megy, akkor ez az ötlet is kuka.
3. Eladjátok a házat. Beteszitek apádat egy otthonba az árából + a nyugdíja. Ami a ház árából abból marad, abból részben tudod finanszírozni a bérlakást. Nem fog maradni pénz. Emiatt te leírod az eddigieket veszteségként, elsüllyedt költségként, és próbálod összekaparni az életedet elölről.
El kell döntened, hogy segíteni akarsz-e apádon vagy sem (és ez utóbbihoz elég erős-e a gyomrod).
1. Ha segíteni akarsz, akkor hatalmas anyagi áldozatot hozol (de utána már ne foglalkozz vele, mert aligha érdemli meg, és nem is bírod fizikailag), de ezzel a te lakhatásod. életkilátásaid érdemben, hosszabb időre visszaesnek.
2. Hagyod apádat elrohadni a maga szarában (lényegében szó szerint).
Az apádnál lakás, annak kiépítése hiba volt, hiszen 20+ éve ismered, hogy milyen életmódot folytat. Gyanítom, addig voltak a dolgok kb. rendben, amíg anyád élt. Aztán indult el minden meredeken lefelé. Apádnak rossz alaptermészete volt (valami miatt) és elvesztette a megvolt ösztönzőt és valószínűleg nagyon depressziós is lett.
43F
válasza:A "mondja, hogy otthonba akar menni" és az "otthonba akar menni" két külön dolog. Én is mondom, hogy kivetetem az epehólyagomat, mégis halasztgatom.
De ezen a vonalon el lehet indulni.
Ha fél napig a földön ült, akkor a ti lakrészeteket, amiután beköltözött, pillanatok alatt lelakja. Fogyni már nem fog. Segítség kell neki, hogy kb. méltón halhasson meg. Ha diéta kell, azt elvileg az otthonban be is lehet vele tartatni, te nem fogod vele, ő nem fogja.
Kapitális baromságot csináltál az odaköltözéssel. Adjátok el a házat! Ő megy az otthonba, te pedig lenyeled a veszteséget, és újrakezded máshol.
válasza: válasza:Én sem értem mit gondoltál. Mi volt a terv.
Eddig annyira utáltam az ilyen szólásokat, bölcsessegeket, de ahogy idősödöm, mindegyikben van valami.
Mindenki a saját életének a kovács, nézz magadba pl. nagyon igaz és hasznos.
Más emberek nem fogják az életedet megoldani. Ezt családon belül kell. Testvérekkel, nagynénikkel, nagybácsikkal, vagy szakemberekkel. De semmiképpen sem az internet idegen népével.
válasza: válasza:Ez most morbid lesz.
Ha nem amputálják a lábát, akkor majd a keringése omlik össze (ez gyors és relatíve tisztességes halál) vagy szepszise lesz, ami sokkal meredekebb helyzet. Mindkét esetben te örökölsz.
Ha 70 évesen fél napot töltött a földön, nem fog tudni vagy akarni magával foglalkozni étkezésileg és gyógyszerszedésileg, hogy majd a másik lábát is ne kelljen amputálni.
Őszintén szólva itt a legnagyobb szerencse lenne egy végzetes infarktus stb. Mindenkinek jobb lenne. Neki már nem lehetnek pár relatíve szép évei, mert túl öreg, túl merev és túl sok munka lenne, míg neked dolgozni kellene és élni az életedet.
"Más emberek nem fogják az életedet megoldani. Ezt családon belül kell. Testvérekkel, nagynénikkel, nagybácsikkal, vagy szakemberekkel. De semmiképpen sem az internet idegen népével."
Elég hamar rájöttem,hogy igazad van,nem kellett volna itt kérdeznem,mert ahogy elolvastam a válaszokat (tisztelet a kivételnek),az életkörülményeinkről pár mondat után mindenki többet tud.Nyilván nem azt szeretném,hogy most jöjjön ide valaki és oldja meg helyettem a helyzetet,hanem hogy milyen tapasztalatot vagy tanàcsot tud adni.
Anyukám,köszöni szépen,remek egészségnek örvend,csak elvált és természetesen 20on éve elköltözött.
A mi házunk évekkel ezelőtt leégett és anyagi megfontolásból és mert az ingatlan fele az enyém,jutottunk arra,hogy ide költözünk. Visszaköttettük a villanyt,furattunk kutat,a különbejáratú házrészünket lakhatóvá tettük. Az hogy apám hogy él itt mellettünk nem befolyásolja a mi életünket,de a gondozás már más tészta a körülményeit tekintve.
Ne gondoljatok teljesen szívtelennek,mert ha az lennék,akkor semennyire se foglalkoztatna,hogy mi lesz vele. Többévnyi rimánkodás után se volt hajlandó változtatni az életvitelén és ide jutott.
Biztos,hogy utálatcunamit fogok ezért a kijelentésemért kapni,de ő egy ritka gonosz és énközpontú ember. Senki és semmi nem érdekli,ha az nem az ő szájíze szerint cselekszik vagy történik.
Sajnos nem mindig a gyerek miatt romlik meg egy szülő-gyermek kapcsolat. Tán én maradtam neki,aki még szóba áll vele.
Napestig sorolhatnám,hogy hogy s mint,de nem ez a fő lényeg.
Akadt 1-2 hasznos válasz és jól átgondolom,hogy hogy legyen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!