Miért nincsen szakmunkás társkereső?

Drága, kedves második hozzászóló!! :)

Nem a "megkülönböztetés" szócskába csúszott m betűre gondoltam, hanem van ott a szövegben még hiba bőven, de ennek észrevételéhez is kell némi ész, nem ám csak a kikombinálgatáshoz ;)

Csak úgy mellesleg, a "mellett" az 2 db. l-el írandó, de bizonyára nem fogott rendesen másodszorra az l billentyűd, mert már nem mai darab,ugye?!....... ezt most szépen kikombináltam, nem is volt nehéz ;))

Végül csak azt ne mondd, h neked is diplomád van, mert akkor lassan elkezdek örülni neki, hogy nekem nincs....

(Az első, alaptalanul kritizálgató, meg kellemetlenkedő válaszoló voltam)

Harr, te nagyon mókás vagy :)

Mesélhetnék egy ellenpéldát? 25 éves nő, érettségije sincs, eladó egy könyvesboltban. Egy szép napon betoppan a boltba egy roppant tanácstalan harmincas férfi, rengeteget kérdez, legalább 30 percig lefoglalja az eladólányt, közben záróra lesz, ezért "viszonzásul" elhívja a lányt kávézni. A kis eladólány beleegyezik, beszélgetnek, megbeszélnek egy következő randevút, aztán még egyet, majd még egyet... Időközben a férfiról kiderül, hogy építészmérnökként dolgozik egy külföldi cégnek, jómódú, körbezsongják a nők, de neki mégis a kis eladólány kellett. 3 év múlva kérte feleségül, azóta is együtt vannak, mindez 8 éve történt, a lány azóta is (ahogyan azelőtt) rengeteget olvas, minden iránt érdeklődik, a férje büszke rá, soha nem noszogatta a továbbtanulásra, hiszen szellemileg egy szinten vannak...

Tudom-tudom, mindenki tud érvet és ellenérvet is felhozni, megtörtént esetekkel alátámasztva, bármilyen témában... De akkor most mondok valami hajmeresztőt: az egyetemeken/főiskolákon ugyanúgy "csak" megtanulsz egy szakmát, profi leszel egy adott területen, de ettől még nem kell biztosra venni, hogy egy munkásember szellemileg alacsonyabb színvonalon maradt. Persze vannak, akik csak sodródnak, nem érdekli őket semmi, kedvenc időtöltésük a tévénézés, és még a legalapvetőbb illemszabályokat sem ismerik, de ilyen emberek mindkét oldalon vannak. Tehát csak a végzettség alapján megsaccolni bárki jellemét nem lehetséges, már csak ezért sem lenne szükséges a bizonyítvány szerinti párkeresés.

Közelítsük meg pszichológiailag is a dolgot.

A NŐ elvárása az,hogy olyan férfit találjon akire fel tud nézni,aki erős,és biztonságot nyújt.

A FÉRFI elvárása az,hogy a nő ne keressen többet mint ő,ne legyen okosabb stb..,mert ez kisebbségi érzést okozna neki...

Ezeket az elvárásokat kapjuk a neveltetésünkkel.

Amíg lángol a szerelem addig működhet a felemás házasság,de évek múlásával tuti,hogy előtérbe fognak kerülni a gondok.

(persze a vannak kivételek amik erősítik a szabályt:))

Ezeken az elvárásokon kiindulva nem tűnik sem hülyeségnek sem megkülönböztetésnek,hogy a diplomások maguk között szívesebben keresgélnek akár férfi akár női partnert.

De ugyan ez igaz lehet a szakmunkásokra is.Vannak szakmunkás társkeresők,de ezeket nem jelölik külön,hogy "CSAK SZAKMUNKÁSOKNAK" ,hogy a gyengébbek is megértsék...

Viszont a diplomás társkeresőket igen,hogy az elejétől fogva tudni lehessen,hogy ez nem zsákbamacska...

(A férjem szakmunkás,előző házassága a neje diplomájával ért véget.Nekem nincs diplomám,viszont van úgy,hogy többet keresek mint a férjem,de ezt nem kötöm az orrára,mert tudom ,hogy nagyon zavarná....)

Ősi alapelv a "suba subához, guba gubához". Évszazadok tapasztalata mutatja, hogy szellemileg egy szinten lévők képesek az igazán boldog házasságra. Ha a két fél szellemi szintje között égbekiáltó különbség van, az egy idő után megbosszulja magát. Ez nem elitizmus, hanem a tapasztalat. Ha valaki diplomás, az mutat egy szellemi szintet.

Ezzel nem azt mondom, hogy szakmunkások között nincs olyan ember, akinek az agyi képességei verik a diplomásokét: dehogynem van, ismerek is ilyeneket. Ők általában megállják a helyüket egy diplomás (vagy érettségizett) pár mellett.

Pont azért, mert nem vagyok előítéletes, egyszer elkezdtem járni egy asztalossal. Fél évig voltunk együtt, mire beláttam, hogy nincs közünk egymáshoz. Őt ugyanis semmi sem érdekelte a tévén kívül. Nem lehetett vele színházba, operába járni, pedig én imádom a műfajt. Nem szerette a minőségi zenét (klasszikus, jazz), csak a dallamtalan tücc-tüccöt, ami a diszkóban megy. Nem érdekelték a tanulmányaim, nem érdekelte az életem, nem érdekelte, hogy mit gondolok a világról. Ami érdekelte, az a szex, hogy mi lesz aznap ebédre, meg hogy mi megy este a tévében. Sosem értettem, hogy képes munka után leülni, és a Való Világot, meg a Mónika show-t nézni... Egyszóval ég és föld volt a különbség közöttünk. A világnézetről nem is beszélve: ő kijelentette, hogy az egyetem után nem dolgozhatok, mert "ő eltart", és az lesz a dolgom, hogy gyereket szüljek neki, és neveljem otthon. Nem értette, miért nem tetszik nekem az elgondolása...

Mindkettőnknek jobb, hogy vége lett.

Sokan azt hiszik hogy intelligensebb, többre viszi az életben ha diplomája van.

Az egyik tanár a suliban iszik rendesen(nem vizet) pedig diplomája van. Többen 90-100ezret keresnek a 2 diplomájukkal.