Mit tennétek a helyemben?

hosszú lesz...

a családom viszonylag jómódú (de az a fajta, aki meg is dolgozott/dolgozik érte)

nyaralni sosem mennek, gyűjtik a pénzt és ezt az eletet várják el másoktól is

több ingatlanuk van és sok félretett péntük

férjem családja kevésbé jómódú, de eléldegélnek, megvan mindenük, amire szükségük van, nyaralni is tudnak menni stb

vésztartalékuk van, de nem halmoznak sok pénzt

teljesen más felfogású a 2 család

szüleim egyik lakásában jelenleg mi lakunk ketten a férjemmel (fizettünk érte havi 100 ezer ft-ot nekik+rezsi..viszont ezt egyben egyszercsak visszautalták, segítve minket, h építkezhessünk...nem kértük, nem is használtuk fel még semmihez)

kaptunk ajándékba egy telket tőlük, amit elfogadtunk és elekezdtünk rá építkezni (apukám kapcsolatai révén, ő az építőiparban dolgozik)

az építkezés saját önerőből és hitelből, szülői segítség (anyagi) nélkül (ahogy írtam a lakbér árát nem építettük még be, szándékosan)

apukám olyan, h mindent jobban tud minkenkinél, és ha nincs igaza azt nem fogadja el, ezért férjem nem igazán szeret vele együtt tevékenykedni az építkezésen

mindig meg kell gondolni mit mondasz, milyen hangsúllyal, kiről és mikor...különben jön a sértődöttség

ha férjem nincs ott, amikor apukám dolgozik az embereivel épp, akkor ő a világ legrosszabb embere és mindenkinek azt beszélik, h hogyan kihasználja apukámat.

a 2. ilyen esetnél férjem megmondta, h nem kell jönnie apukámnak magától mindig oda, megoldja ő, felbérelünk mást stb...ez esetben is ő volt a világ legrosszabb embere, mert kaptunk egy telket és olyan hálátlanok vagyunk, h elküldjük onnan őket

mindenkinek úgy van beállítva az egész, h apukám felépüli nekünk a házat és mi kihasználjuk őt

mindenkinek azt mondja, h már megvette ezt, megvette azt...holott sosem ő fizet, természetesen mindent mi fizetünk férjemmel (férjemnek persze ez is böki a csőrét)

ma ismét olyan munkafázis volt, amit apukám csinált az embereivel (ez a szakmájuk), és férjem csak reggel ment oda, majd elment onnan és megint ő lett a legrosszabb, h nem állt neki segíteni az embereknek (hozzáteszem nem ingyen csinálják, fizetést kapnak érte.. kivéve apukám, mert ő nem fogadja el)

ma azt a kikötést kaptuk, h szeptemberig ki kell költöznünk a lakásukból vagy ha még egy ilyen eset előfordul, h egy szakmunkánál nem tudunk ott lenni, akkor azonnal mehetünk ahova akarunk

már megbánták, h nekünk bármit is adtak

hozzáteszem bátyám otthon él velük full ingyen, és marad is, mert még sosem volt barátnője (35 éves) és otthon kényelmes neki

szüleim egyébként jószívű emberek, a legjobbat akarják nekem, de mindent ők akarnak irányítani

ismerik a kivitelezőinket és hívogatják őket (velünk párhuzamosan), h mikor készülnek el a számlával, leegyeztetik velük, h mi mikor és hogyan fogunk fizetni la mi hátunk mögött) és ha nem alkalmazkodunk egyből hozzá, akkor megint jön a felháborodás, h miért nem, ők megígérték minket meg nem isnérdekel semmi

én ezt az irányítást nem igazán tudom már tovább elviselni. férjem pedig már régóta tűrtőzteti magát

mindig azzal vannak elfoglalva h mi mikor mit csinálunk, miért nem vagyunk az építkezésen, miért nem csináljuk ezt, miért nem azt stb

egy bizoynos szintig tűri az ember és tanácsnak veszi, de ez folyamatos számonkérés, amivel szerintem 30-on fölül bem tartozunk senkinek

persze mindig azzal jönnek, h az ő lakásukban lakunk és kaptunk egy telket

amikért tényleg hálásak vagyunk, de úgy érezzük, h ha vkinek van és szívből ad, az utána nem hánytorgatja így fel

mi a véleményetek?