Mit tennétek a helyemben?
hosszú lesz...
a családom viszonylag jómódú (de az a fajta, aki meg is dolgozott/dolgozik érte)
nyaralni sosem mennek, gyűjtik a pénzt és ezt az eletet várják el másoktól is
több ingatlanuk van és sok félretett péntük
férjem családja kevésbé jómódú, de eléldegélnek, megvan mindenük, amire szükségük van, nyaralni is tudnak menni stb
vésztartalékuk van, de nem halmoznak sok pénzt
teljesen más felfogású a 2 család
szüleim egyik lakásában jelenleg mi lakunk ketten a férjemmel (fizettünk érte havi 100 ezer ft-ot nekik+rezsi..viszont ezt egyben egyszercsak visszautalták, segítve minket, h építkezhessünk...nem kértük, nem is használtuk fel még semmihez)
kaptunk ajándékba egy telket tőlük, amit elfogadtunk és elekezdtünk rá építkezni (apukám kapcsolatai révén, ő az építőiparban dolgozik)
az építkezés saját önerőből és hitelből, szülői segítség (anyagi) nélkül (ahogy írtam a lakbér árát nem építettük még be, szándékosan)
apukám olyan, h mindent jobban tud minkenkinél, és ha nincs igaza azt nem fogadja el, ezért férjem nem igazán szeret vele együtt tevékenykedni az építkezésen
mindig meg kell gondolni mit mondasz, milyen hangsúllyal, kiről és mikor...különben jön a sértődöttség
ha férjem nincs ott, amikor apukám dolgozik az embereivel épp, akkor ő a világ legrosszabb embere és mindenkinek azt beszélik, h hogyan kihasználja apukámat.
a 2. ilyen esetnél férjem megmondta, h nem kell jönnie apukámnak magától mindig oda, megoldja ő, felbérelünk mást stb...ez esetben is ő volt a világ legrosszabb embere, mert kaptunk egy telket és olyan hálátlanok vagyunk, h elküldjük onnan őket
mindenkinek úgy van beállítva az egész, h apukám felépüli nekünk a házat és mi kihasználjuk őt
mindenkinek azt mondja, h már megvette ezt, megvette azt...holott sosem ő fizet, természetesen mindent mi fizetünk férjemmel (férjemnek persze ez is böki a csőrét)
ma ismét olyan munkafázis volt, amit apukám csinált az embereivel (ez a szakmájuk), és férjem csak reggel ment oda, majd elment onnan és megint ő lett a legrosszabb, h nem állt neki segíteni az embereknek (hozzáteszem nem ingyen csinálják, fizetést kapnak érte.. kivéve apukám, mert ő nem fogadja el)
ma azt a kikötést kaptuk, h szeptemberig ki kell költöznünk a lakásukból vagy ha még egy ilyen eset előfordul, h egy szakmunkánál nem tudunk ott lenni, akkor azonnal mehetünk ahova akarunk
már megbánták, h nekünk bármit is adtak
hozzáteszem bátyám otthon él velük full ingyen, és marad is, mert még sosem volt barátnője (35 éves) és otthon kényelmes neki
szüleim egyébként jószívű emberek, a legjobbat akarják nekem, de mindent ők akarnak irányítani
ismerik a kivitelezőinket és hívogatják őket (velünk párhuzamosan), h mikor készülnek el a számlával, leegyeztetik velük, h mi mikor és hogyan fogunk fizetni la mi hátunk mögött) és ha nem alkalmazkodunk egyből hozzá, akkor megint jön a felháborodás, h miért nem, ők megígérték minket meg nem isnérdekel semmi
én ezt az irányítást nem igazán tudom már tovább elviselni. férjem pedig már régóta tűrtőzteti magát
mindig azzal vannak elfoglalva h mi mikor mit csinálunk, miért nem vagyunk az építkezésen, miért nem csináljuk ezt, miért nem azt stb
egy bizoynos szintig tűri az ember és tanácsnak veszi, de ez folyamatos számonkérés, amivel szerintem 30-on fölül bem tartozunk senkinek
persze mindig azzal jönnek, h az ő lakásukban lakunk és kaptunk egy telket
amikért tényleg hálásak vagyunk, de úgy érezzük, h ha vkinek van és szívből ad, az utána nem hánytorgatja így fel
mi a véleményetek?
Én azt mondom, hogy ha már így nyakig benne vagytok, próbáljatok meg kibirni az építkezés végéig békében. Végül is jó szándékkal segítenek, de sajnos ugyanannyit ártanak is lelkileg nektek.
Aztán ha kész a ház, és jön a baba majd, akkor keményen új szabályokat kell lerakni majd!! Ez a ti életetek, a ti családotok lesz, és ők a szülők.
hát igen, ez az...jön a baba (még nem publikus)
és ha megtudják ez csak rosszabb lesz
a férjem méginkább semmivaló lesz ha épp nem az építkezésen dolgozik (vagy nézi a szakembereket, akik dolgoznak)
Az, hogy jelenleg függőségi viszony van köztetek: az ő lakásukban laktok, rajtuk keresztül építitek a házat a tőlük kapott telekre. Amíg ez így van bele is fognak dumálni mindenbe.
Akkor szűnne meg, ha a talpatokra állnátok és saját erőtökből új életet kezdenétek egy másik városban.
Hűha! Jól beletrafaltam! 😀 Szívből gratulálok! Hát akkor még inkább érvényes a dolog! Erjetek békében az építkezés végére, aztán uljetek majd le velük együtt egy kis beszélgetésre.
Mennyire fogtok közel lakni egymáshoz?
sajnos amikor elfogadtuk a telket nem gondoltuk, h így fog alakulni
de így, h jön a baba...felépülni a házat, majd eladni és venni egy másikat...hát nem mernénk belevágni
anyagilag és fizikailag sem biztos, h bírnánk
amikor mondtuk, h ne jöjjön, nem kell a segítség (persze nem ezekkel a szavakkal), akkor azt terjesztették, h nem engedjük oda őket, a saját telkükre...milyen hálátlanok vagyunk, h nem kérünk a segítségből és elküldjük őket
tehát az sem jó, ha nem kérünk a segítségből és az sem ha elfogadjuk viszont fitikailag nem tudunk ott lenni akkor (mindketten dolgozunk, férjem több műszakban. persze ha éjszakás, akkor ha napközben nem jelenik meg a háznál mikor munka van, mert épp alszik, akkor az megint gond)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!