Meddig lehet a rossz gyerekkor indok mindenre?

Anyámat nem szerette se az anyja, se az apja, nem volt egy nyugodt gyermekkora. Sajnos emiatt nekünk se, mert mindig az anyját helyezte élénk, nem számított neki, se apám, se mi, ha az anyjáról volt szó.

Itt vagyok 18 éves fejjel, és elmondhatatom, hogy rossz gyermekkorom volt anyámnak köszönhetően, de apám keze is benne van a dologban. (Sose kezeltek gyerekként, mindig térfélt kellett választanom, amiért persze a másik megharagudott rám, azóta vitaindító az én véleményem, amióta magamtól mondom, előttem balhéztak mindig, előttem verekedtek, stb.)

Anyám mindig is szeretetre, elismerésre vágyott, de amikor ezt megkapta, akkor úgy bánt velünk, mint a kutyával.

Azokat a barátait kutyába nem nézte, akik tényleg normálisak voltak vele/velünk, azok voltak az istenek, akikkel nem kerülhetett egy szintre.

Mindig az a kifogás, az az indok, az a magyarázat, hogy ő mennyit szenvedett gyermekkorában, mennyit felnőttkoraban, mennyit a házasságában, mennyit az anyaságban és amúgy is nekem rohadt jó gyermekkorom volt, nem olyan rossz, mint neki.