Meddig lehet a rossz gyerekkor indok mindenre?

Én személyszerint úgy vagyok vele, hogy a gyerekkor a szülő felelőssége, de ahogy nősz, úgy egyre jobban te leszel a felelős a tetteidért.

Oké, eljutsz egy pontig, hogy roncs vagy lassan, a gyerekkor okozta, ezt teljesen elfogadom. De attól a ponttól kezdve, hogy valakivel összekötöd az életed, az hogy milyen hatással vagy rá, az a te felelősséged. Legyen ez egy párkapcsolat, legyen ez egy gyerek, onnantól kezdve nem csak te vagy a képben.

Rosszindulatu vagyok, szerintem semeddig.

A szuleim 38 eve vannak egyutt, apam 62 eves, kb 45 eve pial. En ugy nottem fel, hogy allandoan veszekedtek emiatt, jatekgepbe dobalta a fizeteset, uvoltoztek egymassal, csapkolodtak stb. Batyam tobb mindenre emlekszik. En nem vagyok arra buszke, hogy a mai napig egyutt vannak, havi max 3x megyek latogatoba hozzajuk pedig nem lakok messze toluk (15km) de 22 evesen jott el az a lehetoseg, hogy elkoltozhessek, es eltem is vele. Ha hamarabb tudtam volna, minden tovabbi nelkul megleptem volna.

Sosem hakniztam ezzel, sosem akartam, hogy sajnaljanak. En kikapartam magamnak a gesztenyet, nyilvan erzem, hogy nem volt idealis gyerek/fiatalkorom, de nem mutogatok a szuleimre.

Erre szerintem sincs általános érvényű válasz. Rossz gyerekkor és rossz gyerekkor között is van különbség. Illetve vannak emberek, akik olyan személyiséggel rendelkeznek, hogy borzalmas traumák után is képesek meggyógyulni, míg másokat (kívülről nézve) kicsi vagy közepes hatás is úgy tönkretesz, hogy soha nem lesznek már mentálisan egészségesek.

Én el tudom fogadni, hogy van olyan előélet és olyan adottságú ember, ami után nincs az a mennyiségű terápia és önismereti munka, hogy az illető valaha ép legyen. DE, és itt jön a de, nem kötelező gyereket vállalni! Ha tudom magamról, hogy mentális problémáim vannak, és ennek ellenére családot alapítok, ahol a gyerek(ek) sérül(nek), az kizárólag az én saram.