Mi az, amiben teljesen úgy gondolkoztok, vagy úgy cselekedtek, mint a szüleitek, és mi az, amiben nem?

Amiben ugyanúgy gondolkodom, hogy tanulni, müvelödni a legfontosabb az életben, és nem csak addig, amíg iskolába jár valaki.

Minden egyébben másként alakítom az életem.

Apámat hagyjuk inkább, max. a régi-régi énjének (amiből ma már semmi nem maradt) egy részével tudok azonosulni (humorosan nézni a dolgokat, élvezni az életet).

Anyukám egy egyszerű, de nagyszerű ember, ezért az emberi kapcsolataira vonatkozó dolgok + a pénzügyi dolgok egy részében hasonló elveket követek (becsületesség, segítségnyújtás, családi összetartás, udvariasság, kedvesség mások felé, nem herdálni a pénzt, beosztani, gondolni a holnapra stb.), de itt is vannak, amikkel nem tudok azonosulni (pl. rasszizmus vagy a túlzott kuporgatás).

Viszont - nem tudom ezt szebben mondani - ő nagyon tanulatlan és a műveltsége is elég hiányos, így gazdasági, politikai és vallási kérdésekben nagyon más világ vagyok. Szórakozás kapcsán is, neki a rejtvényfejtés vagy a biliárdverseny nézése a csúcs szórakozás, utazni nem szeret, olvasni nem szeret, ezekben magamnak kellett megtalálnom a saját utamat, nagyon nem olyan lettem mint ő, más véleményem van ezekről a dolgokról.

Háztartásvezetés, mindennapi dolgok szervezése - praktikus dolgokat úgy csinálom, ahogy tanította, ezekhez értett, ezeket jól csinálta, de sok mindenben modernebb, lazább felfogást vallok.

Gyereknevelést nem tudom, még nincs, öcsémék életébe ilyen módon nem szólt bele, még ha nem is értett velük egyet (nekem mondta), szerintem azt megértette drámák nélkül is, hogy nagyon más világ van ma már.

Nagymamám volt az, aki ilyen szempontból a gondolkodásmódomat formálta: anyuval különböző okokból nagyon rossz volt a viszonyunk tini és fiatal felnőtt koromban, nagymamámmal volt szoros és ő habitusban is közelebb állt hozzám, a generációs különbség ellenére is; ő is mindig mondta, hogy fiatal önmagát látja bennem. Ő nem ilyen tipik etetve szeretgetős nagymama volt, elvált, amikor még nem volt ez szokás, második férjét elvesztette rákban, fiatalon, de nem volt hajlandó befordulni, dolgozott, utazott, kirándult, moziba, színházba, klubba járt, ízlésesen öltözködött, magassarkút hordott, sminkelt, 73 éves koráig részmunkaidőben dolgozott (pénzügyi területen), vitt minket tesómmal mindenfelé.

Sok mindent, amivé lettem, ahogy látom a világot, ahogy próbálok élni, tőle kaptam, ő ültette el bennem a magot: a könyvek, a színház, a környezet, az állatok, a szabadság szeretetét, mások és magad tiszteletét, az egyenesség, gerincesség fontosságát, de azt is, hogy tudni kell kompromisszumot kötni, engedni. Azt, hogy meg kell látni a szépet és jót a mindennapi apróságokban is, nem szabad mindig a rosszon rágódni, az emberek felé nyitottan kell fordulni. Azt, hogy mennyire fontos az empátia és a HUMORÉRZÉK, mindig mondta, "már rég fejre álltam volna, ha nem tudnék egy jót nevetni" (az utolsó évei nem voltak könnyűek sajnos). Nagyon különleges asszony volt, nagyon hiányzik. :-(