Miért ilyenek az emberek? Vagy csak én gondolkozom így?
Sziasztok! Mostanában sajnos elég sok minden összejött, barátok, szerelem, tanulás és a család terén is.
Nagyon sokáig volt rossz, borús hangulatom erre a családom (édesanyám és a bátyám) a fejemhez vágja, hogy nem vagyok normális.
Így zajlott a szituáció : anyukám 5 ig dolgozik, én általában 3 érek haza, és mostanában tényleg rossz volt sokszor a kedvem.
Anyukám haza jön és látja, hogy megint rossz a kedvem: Megőrülök már tőled annyira elegem van ebből.
Utána nem mondtam semmit. Hallottam, hogy fent a batyamnak is ugyanezt mondja rólam, erre lejon :nem elég, hogy a munkahelyemen is ilyenekkel kell lennem még erre a pofára kell hazajönnöm.
Valahogy így mondta.
Aztán a bátyám meg valami olyat mondott röhögve, hogy gyogyós vagyok...
Nem tudom lehet én reagálom túl de eszükbe se jut megkerdezni, hogy mi a bajom csak magára gondol anyukám, hogy neki milyen rossz és még én is elrontok mindent ezzel.
Anyukám munkahelyet váltott pár hónapja, és azóta teljesen megváltozott. Megértem, hogy új neki, de már lassan fél éve itt van azért.
De azóta soha nem kérdezi meg velem mi volt. Hazajon elpanaszkodja, hogy éppen már megint mi történt a munkahelyen és valakivel még akivel most sokat beszél de soha nem kérdezi meg nekem milyen napom volt.
Ha mondok neki valamit kapom az egyszavas válaszokat, hogy "aha", "igen", "ja", "ok", az jó ".
Soha semmi nem érdekli amit mondok azért már inkább nem is mondok semmit, de fel sem tűnik neki, nem kérdez.
Most valamiért megint rossz a kedve, munkahely vagy az egyik barátnője miatt, és el is mondta nekem.
Nem szeretnék bunkó lenni, érdekelnek a problémái, és nem szeretném, hogy szomorú legyen, de rosszul esik, hogy én itt próbálom bíztatni meg vigasztalni ő meg ezt csinálta amit leírtam.
Olyan magának való lett, csak magával foglalkozik és fogalma sincs mi történik velem, de szerintem nem is érdekli.
Én reagálom túl vagy igazam van?
válasza:Gondolom beleunt, hogy csak negatívumokat mondasz, vagy nem tartja annyira érdekesnek, mint a saját életét.
Anyám is ilyesmi volt, általánosban minden egyes nap azzal fárasztott, hogy mi volt a suliban, és hiába mondtam, hogy nem történt semmi, mert tényleg nem, lerázásnak vette és egy idő után nem, hogy nem kérdezett, de már az sem érdekelte, ha magamtól meséltem volna neki. Eleinte ugyanúgy egy szavas válaszokat kaptam, mint most te, később már többször is azon kaptam, hogy szinte nem is hallja, amit mondok neki. Ha visszautaltam valamire, hogy szóltam róla, én voltam a hazug ribi, hogy neki ilyet biztos nem mondtam... Mikor kb. 15 éves koromban visszament dolgozni (legidősebb gyerek vagyok), onnantól kezdve a munkahelyi stressz és az kvázi életközepi válságát is rajtam töltötte ki, ok nélkül belém állt legalább havonta egyszer. Olyan csodálatossá alakította a kapcsolatunkat, hogy mikor 22 éves koromban meghalt, egy árva könnycseppet sem tudtam érte ejteni. Na mindegy.
Próbáld meg összeszedni magad, ha beszélgetni akarsz vele, akkor ültesd le vagy valami, legyen közös program, ne olyan, hogy közben valamit csinál, mert akkor tuti nem fog figyelni. Jobbat nem tudok, lévén, hogy nekem nem sikerült ezt kivédeni.
válasza: válasza:Amikor jó kedvű, akkor vesd fel, hogy úgy érzed minden nap az ő problémái vannak terítéken.
Ehhez írd össze, hogy egy hétig kb. mennyi időt beszéltek róla, hányszor kérdez rá arra ami veled van és hány percet beszéltek rólad.
Aztán állj elé, tényszerűen mond el, hogy úgy látod van egy ilyen tendencia az elmúlt fél évben, amit nem csak te érzel, mert összeírtad pl. a múlt hetet. Ezért úgy érzed, hogy … (nem vagy neki fontos, de legyen minél kevésbé bántó)
Szeretnéd kérni, hogy minden nap kérdezze meg hogy vagy és legalább 10 percet figyeljen oda arra, amit mondasz, ne csak ilyen ‘aha’ válaszokat adjon.
válasza:Bocsánat csak most volt időm válaszolni.
#1
Értem. Nagyon sajnálom azért ami anyukáddal történt, remélem jól vagy!
#2
Hát akkor csak gratulálni tudok. Miért csak az számít, hogy ő stresszel? Az például miért nem, hogy nekem napi szinten voltak öngyilkos gondolataim? De persze, legyek én mindig a megerto, de engem senki sem ért meg.
#3
Azért nem szeretném, mert vagy megkapnam, hogy önző vagyok, hogy ő itt miattunk jött el erre a helyre és még itt panaszkodok stb. Vagy bűntudatot keltenek benne, azt sem szeretném.
#5
Igen, lehetséges.
#6
17. Májusban leszek 18.
válasza:A búbánatodat magadban intézd legalább egy darabig. Nem kell mindenki elé tárni a savanyú arcod, menj, csukd magadra az ajtót. Ha kimész, legyél semleges. Amennyire téged idegesít hogy anyád idegbeteg, pont olyan idegesítő tud lenni az, ha valaki folyton csak vágja a világfájdalmas pofát, és látványosan lebiggyesztett szájjal jár-kel, minden napra jut valami kínja.
Ettől ő csak egyre idegbetegebb és ellenségesebb lesz, te egyre rosszkedvűbb.Tőle hiába várod hogy egyszercsak szétvesse az érdeklődés, meg valószínűleg piszlicsáré dolog neki hogy mondjuk a haverjaid kihagynak valamiből.
Időnként biztos történik veled valami jó is, vagy van valami fontosabb, tárgyilagos mondanivalód, esetleg kérdésed. Ezekről beszélgess anyáddal. Kezdd úgy, hogy "van pár perced? Vagy esetleg valamikor később?". Így nem fog rögtön agybajt kapni, hogy letámadod őt munka után vagy feltartod. Nem kell világmegváltó egész estét beszélgetést kicsiknek belőle, tényleg elég ha pár percet normális hangnemben tudtok szólni egymáshoz.
Ettől talán te is fokozatosan elkezded jobban érezni magad.
#8
Csukjam magamra az ajtót? Anyukám egyszerre keresne. Nálunk nem így működik, mert én vagyok az egyetlen társasága.
Az a helyzet, hogy 2 éve játszom azt, hogy minden rendben van, nyilván voltak jobb idoszakaim de most kezdtem el igazán azt érezni, hogy egyeltalan nem érdekli mi van velem.
Nem is az, de például ma is eszébe nem jutott Megkérdezni "milyen napod volt?"
Vagy ilyesmi, csak elkezdi mennyire fáradt meg éppen mit írt a barátnőjének vagy hogy mi volt a mumkahelyén. Én megertem ezt, és szívesen meghallgatom őt, de rólam semmit sem kérdez, hogy velem mi van éppen.
Lehet én túlzom el, de akkor is rosszul esik.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!