Szerintetek normális ha egy 13 éves azon gondolkozik hogy szabaduljon a családjától? Szerintetek ez jö így?

Nem, biztos, hogy nem jó, hogy azon agyalsz, hogy szabadulj a családodtól.

Viszont, az ember életében vannak nagyon kemény időszakok, amit túl kell élnie.

Most a tied is egy ilyen időszak.

Szegd le a fejed és csináld meg azokat a feladatokat amik rád várnak, amit más úgyse csinálna meg helyetted. A feladataid mellett igyekezz tanulni, képezni magad, hogy minél hamarabb saját lábadra állhass, önálló lehess. Megéri összeszorítani a fogad és menni előre, mert a kitartásnak megfogod látni, hogy meg lesz az eredménye. Néhány év és nagykorú leszel és akkor megcsinálhatod a szerencsédet, mivel akik kemény munkára vannak fogva és kitartanak, azok erősek lesznek és a leendő sikernek ezek az előfeltételei.

Kitartás, szorgalom és azért néha, ha csak pár percet vagy ha sikerül néhány órát, de próbálj meg lazítani.

Meglásd sikerülni fog...

Nem biztos, hogy normalis, de hosszutavu szinten majd rajossz, es szerzel elettapasztalatokat. Ez csak nevel es erosit.

Az en szuleim elvaltak, mert apukam lebetegedett 25 eves koraban, es 50 evesen meghalt, anyukam pedig kulfoldre ment dolgozni mert nem volt jobb esely, a testvereim engem is sokszor idegesitettek, legtobbszor meg is oltem volna oket, de mar 14 eves korom ota egyedul kellett laknom egeszen mostanaig. Nekem kellett foznom, es takaritani, elintezni a csekkeket, a szamlakat, a bevasarlast, tanulni a suliba, felelossegteljesen viselkedni, megjavitani dolgokat, amiket altalaban egy apa javitana meg, es ezek mellett szamtalan dolgot kellett tennem, amit nem akartam es meg is kell. Es most 20 evesen pedig uj eletet kell kezdenem teljesen egyedul egy teljesen uj helyen.

Akkor most dontsd el te, hogy a te eleted tenyleg rossz vagy csak bekepzeled?

Nincs semmi segitség? Nagyszülők/más rokon aki néha besegit?

Anyukádnak is beszélj ezekről a bajaidról hátha megértő lesz