Szerintetek ez normális vagy én reagálom túl? Az öcsém sajnálja tőlem a pénzt!

Előre is bocsánat, ha kicsit hosszú lesz, de egyszerűen már nem bírom magamban tartani. Persze, az is meglehet hogy én fogom fel rosszul a dolgot, na a de a lényeg a következő: 18 éves vagyok, most ballagtam középsuliból, illetve érettségiztem, mivel ez utóbbi nagyon jól sikerült, anyukám megígérte, hogy egy július végén megrendezésre kerülő fesztiválra (nem mondom meg a nevét, majd kitalálja, aki akarja) kifizeti a bérletet (10ezer). A párom mennék, ez teljesen rendben van, anyukám vonakodva (mégis csak egy fesztivál) de enged is minket, tavaly is voltunk, akkor mindent a saját pénzemből fizezttem, hiszen akkor volt némi megtakarításom, meg már rögtön a suli végeztével el tudtam menni dolgozni, most viszont, hogy ideaig tartott az érettségi, csak júliusban tudok kezdeni (mezőgazdasági munka egyébként, ha ez számít) de ugye a béremet csak augusztus közepén kapnám meg, ami ugye abból a szempontból már késő. Mindegy, mondtam anyának hogy a költőpénz kérdését megoldom, a bérletet meg megígérte, hogy kifizeti. Közben a 17 éves tesóm is közölte, hogy szeretne jönni erre a fesztiválra, én tökre örülnék is neki, de most az előbb belém kötött, hogy azt ő tök igazságtalannak tartja, hogy nekem anya megveszi a bérletet, neki meg nem. Igen, ez így ideáig tényleg igazságtalannak tűnik, de hadd mondjak el pár dolgot az öcsémről: Én négy évig kollégista voltam, ő most tizedikes volt és bejárós, kb. 20 percet buszozott egy nap. Nos, én míg kaptam egy hétre anyától 4ezer forintot élni úgy, jelzem, hogy csak ebédet kaptam, tehát az plusz két napi étkezést öt (négy és fél) napon keresztül pótolnom kellett ebből a pénzből (otthonról ugyan mindig vittem egy kis kaját de azt a legtöbbször ellopták, vagy már vasárnap este megettem azért, hogy ne lopják el), ehhez hozzájött, hogy anya (így akarván spórolni valamicskét) nem adott külön pénzt vonatbérletre, az odafele és a hazautat is ebből kellett perkálnom (ergo sokkal rosszabbul jöttem ki mintha bérletem lenne, de mindegy), valahogy azért mégis megoldottam, félretenni viszont nagyon nehézkesen tudtam, egy-egy ezrest alkalmanként, nem tagadom, ezt aztan el is költöttem, elsősorban a barátomra, vagy ha együtt mentünk el valahova (nos, ő egy olyan barát, aki nem nagyon szeret fizetgetni dolgokat a barátnőjének, de mindegy, nem is várom el, ő is tanuló még, csak az ő és az én családom átlagkeresete között akad egy nagy szakadék, lényegtelen), de akkor itt jön a tesóm, aki itthon él, itthon eszik, ebédet nem fizet az iskolába; anya megveszi neki a drága fornettiket, meg az üdítőt, plusz, iskolába is visz enni valót, de mikor hazaér is várja valami finomság, és akkor még főtt vacsorát is eszik (mert ha anya legalább este nem főzne valamit és szárazat kéne ennie akkor rögtön menne a hiszti, meg anya mindenféle lusta nőszemélynek el lenne hordva, holott ő is este hatig dolgozik, tehát nem itthon ül és kötöget), de nem is ez a problémám, hanem hogy mindemellé naponta ezer-ezerötszáz forintokat kap, úgy hogy még buszra sem kell költenie, mert van bérlete. Szóval így ő mindig félre tud rakni, mindig tud magának új márkás ruhákat venni (mert mostanában már a kelleténél is jobban ad magára, tényleg kis divatbúza lett, már bocsánat) én meg soha nem merem megkérdezni anyát, mikor esetleg látok valamit (pl. a Hádában) hogy megvehetem-e. A lényeg, hogy most konkrétan azon akadtam fenn, hogy kérdeztem őt, jön-e majd akkor erre a fesztiválra, és mondta, hogy nincs pénze (nem igazán akartam elhinni, bár tekintve hogy a minap jött meg a 6ezer forintos e-cigi csomagja, aminek a felet anya fizette, így most tényleg lehet nincsen), de mondtam neki, hogy hiszen úgyis július közepén lesz a szülinapja, biztos kap majd pénzt mamáéktól is, de erre mondta, hogy ő abból ruhákat meg menő cuccokat akar venni, én meg erre azt válaszoltam, hogy hát akkor döntsön, melyik a fontosabb, és akkor így nekem támadt, hogy ez milyen igazságtalanság, hogy nekem anya megveszi a bérletet, neki meg nem. Azt azért így a végére hozzátenném, hogy egy fillért nem kaptam ballagásomra, csak egy "jól van, gyerek"-kel el lett intézve az egész. Nem mintha olyan nagy igényeim lennének, csak hát jövőre egyetemee szeretnék menni, remélem, fel vesznek államilag támogatottra, stb., azért mégis, kellene némi pénz, és szeretnék már kicsit a saját lábamon állni, dolgozni is szeretnék majd iskola mellett, mert bevallom, nem nagyon érzem már magam ebbe a családba valónak. Egyáltalán nem azért, mert nem engedhetünk meg magunknak annyi mindent (az összkereset egyébként egy teljesen átlagos színvonalon lenne, de anya szörnyen bánik a pénzzel, túl sok ételt vesz, emiatt sok ránkrohad és ki kell dobni, a hónap végén meg már tényleg csak májkrémes kenyér van; apukám alkoholista, ő mindenre sajnálja a pénzt csak piára nem, én meg bevallom férfiasan, a szart is megenném ha nem volna büdös, nem befőttes üveg a gyomrom, nem látja senki mit ettem, nekem fontosabb lenne, ha lenne félretett pénzünk mondjuk nyaralni, vészhelyzetre, stb, anyának meg öcsèmnek viszont nagyon kényes a belük és az utóbbi semmilyen kaját nem eszik meg másnaposan, szerintem ez szomorú és idegesítő is egyben), hanem mert valamiért én kicsit jobbnak érzem magam ezeknél az embereknél. Persze, ez biztos nincs így, de én mégis valamiért ezt érzem, anya elég buta és aluliskolázott, apa egy papucs kb. csendes és semmiről nincs véleménye, 18 évem alatt egyszer nem beszélgettem el vele normálisan kettesben, tesóm meg hát tesóm. A kérdésre visszatérve: tényleg igazságtalanság, hogy nekem meglesz véve a bérlet, tesómnak meg a ruhára és a hülyeségeire szánt pénzéből kéne eljönni-e ha akar egyáltalán?