Normális-e az, hogy párom nem akar különköltözni az anyjától ill. családjától?

"Pedig csak pár utcányira költöznénk"

Az nem oldana meg semmit ilyen esetben, hidd el, ugyanúgy rajtatok élnének.

A párod ennyire nem lehet életképtelen.... Én azért elgondolkoznék, hogy akarok-e felnőttként olyan emberrel együtt lenni, akinek anyuci az első mindig és mindenben.

A parod rokonai sulyos agybajban szenvednek. Anyukamek anno ezert valtak el, mert nem tudtak harman egyutt elni apam anyjaval. A ferfiak hajlamosak az anyjukat a kapcsolatuk ele helyezni, es ha most ilyen, elhiheted, hogy a gyerekek utan sem lenne maskepp. Mi mar megvoltunk a hugommal egyutt, egy kis lakasban laktak akkoriban a szuleim, apukam meg az anyjanak epittetet videken csaladi hazat, ahova majd bekoltozhet egyedul :D Kb ekkor lett vege a hazassagnak.

Te meg a gyerekvallalas elott lelephetsz minden macera nelkul.

Lehet, hogy jó és kedves ember a párod, de hogy nem férfi a talpán, az biztos. Nem tud kiállni se melletted, se saját maga mellett, gyáva konfrontálódni és inkább végignézi, hogy tönkremegy a kapcsolatotok.

Szerinted milyen sorsod lenne, ha szülnél egy gyereket? Te lennél ideg, mert a baba felé hajolnak cicivel, hogy anyós zajon, amikor a baba alszik stb. Persze, ha szólnál, akkor te lennél a szemét, egy idő után a gyerek szemében meg te a mumus, mert te próbálnád nevelni, míg a többiek mindent ráhagynának, megvennének stb. Nyugi, a párod ugyanúgy nem állna ki melletted.

Szóval, amit tehetsz. Leülsz a pároddal és ultimátumot adsz. Vagy elküldi az anyját, hogy legyen magánéletetek, ahogyan annak lennie kéne és a jövőben nem költözik oda anyuka, rokon stb és nem szólnak bele a dolgaitokba, vagy szépen kifizeti a lakás rád eső részét és szeded a sátorfád.

Én már ezzel a fejjel az utóbbit választanám, akármennyire is fáj, mert egy kapcsolathoz nem elég, hogy valaki kedves és jó, és ennyi. Az marha kevés.

4-es vagyok, elírtam, Bocsi

...gyerek felé hajolnának cigivel...