Normális-e az, hogy párom nem akar különköltözni az anyjától ill. családjától?

Az én anyósommal nem lehetne együtt élni. 8 éve vagyok együtt a párommal, a világ legrendesebb embere, soha nem lesz ilyen párom még egy.

Mégis tudom, hogy ha anyós ideköltözne, akkor rövid időn belül válás lenne a vége.

Egyszerűen annyira kiidegelne, hogy muszáj lenne elköltöznöm (vagy anyukámékhoz vagy anyukámék lakásába ha ők már nem lennének)

Én nem bírtam volna ezt három évig.

"amúgy jó ember", csak nem a PÁROD.

Én a helyedben megmondanám a pasinak, hogy fizesse ki a részem a lakásból és elköltözöm. Vele, vagy nélküle, döntse el, de ha jönni akar, az anyját ne hozza.

Ha nem áll ki melletted most, akkor soha nem is fog, akkor nem ér semmit az egész. Dolgozik egyáltalán, vagy élősködik?

Nekem nincs különösebb bajom az anyósommal. Nem mutatja, hogy utálna vagy ilyesmi, nem bunkó, azt leszámítva, hogy sokszor a szavamba vág, mikor beszélnék, szóval többnyire inkább hagyom, hogy ők a fiával beszélgessenek, és nem szólok bele. Meg évente max 1-2 alkalommal látom, szóval elvagyunk.

De nem laknék még a szomszédjában sem. Ő az a fajta ember aki szereti, ha sokan vannak körülötte. Elvárná, hogy napi szinten ott legyünk, illetve átmászkálna hozzánk stb stb, amit én nem bírnék. Ezért az sem működne, ahogy most élünk, az én családommal, egy nagy házban, de belül leválasztott lakrészben, tehát van magánszféránk, külön bejáratunk, kulcsra zárt ajtó, saját háztartás stb.

Szeretem a nyugalmat, az egyedüllétet amíg a férjem haza nem ér a munkából, mert ilyenkor jó 4 órát egyedül vagyok, miután én hazaértem a munkából. Még szerencse, hogy nem lakik közel anyósom, (másik város) különben folyton a nyakunkra járna. Nem bírnám. Anyuék szerencsére nem ilyenek, ők is olyanok mint én ilyen szempontból. Ha kell valami segítünk egymásnak, de egyébként nem zavarjuk egymást. Pl most vagy 2 hete nem is találkoztam velük konkrétan:), de volt már 1 hónap is. Na ez anyóssal így nem működne, ha közel lakna.

Állj a sarkadra!