Édesapám beteg, viszont én küldön kaptam állás, nem akarja hogy menjek, azt mondta itt keressek állát, de azt már levan beszélve, fogalmam nincs hogy mit csináljak Ti mit tennétek a helyemben?

Ez nehéz kérdés, nehéz mérlegelni mi a fontosabb.

Ha nem leszel apukád mellett az utolsó hónapjaiban, lehet egész életedben lelkiismeret furdalásod lesz.

Viszont éppen most egy új élet kezdetén vagy, ami talán az egész hátralévő életedre befolyással lesz.

Érthető, hogy apukád ragaszkodik hozzád, ha tudja hogy meg fog halni, de talán a te érdekeidre is gondolnia kell.

Anglia nincs messze. Ha bármi van, repülőre tudsz ülni és hazajössz.

Én mennék, főleg, mivel kijelentette, hogy ne menjek, rhadjak itthon, és nyomorogjak.

Hacsak nem valami atomjó állásom van otthon, amiből fixen nyugiban megélek.

Nos, nekem nem az volt, hanem kerestem 230 rongyot diplomásként, amiből kb örültem, hogy kijöttem hó végén (nem, nem terveztem még 30 évesen is otthon élni csak mert szar a fizum).

Meghalni mindenki egyedül fog, ahogyan egyedül születünk meg.

Miért kell egy másik ember életét is tönkretenni?

Miért kell egy egészséges embert korlátozni, mert a másik beteg?

Egy rákos ember az esetek nagy százalékában a kórházban fog meghalni, mert a végén már beviszik és a fájdalomcsillapítás miatt sokszor kábítószert tartalmazó tapaszokat, injekciókat fog kapni. Így nagyon sok rákos valóban "egyedül" hal meg a kórházban, úgy hogy csak a szakszemélyzet van körülötte.

Rokonomnak hiába volt 4 gyereke, ő is a kórházban halt meg "egyedül", mivel eleve látogatási tilalom volt influenzajárvány miatt. Ennyit arról hogy ne hagyjuk hogy valaki egyedül haljon meg....

De ha én tudnám magamról hogy halálos beteg vagyok, akkor nem akarnám tönkretenni a gyerekem életét is.

Miért nem lehet hagyni hogy a másik élje a mindenkori életét?

Persze segítsen ahogy tud, de ne legyen már érzelmileg zsarolva, korlátozva, kényszerítve olyanra amitől ő nem boldog. Jelen kérdésben főleg hogy a beteg mellett ott van a feleség is.

Ebben neked kell dönteni kérdező: Én nem mennék, nem hagynék magára valakit aki haldoklik, de nekem nagyon jó a viszonyom a szüleimmel, egy életen át bűntudatom lenne hogy a munkát választottam.

Ha neked rossz a viszonyod velük, akkor nyilván nem fogod eldobni a munkát csak azért hogy az öreged legyél, akit amúgy se bírsz, akármilyen okból. Innen senki nem fogja tudni hogy apád nem volt-e bántalmazó, nem terrorizált-e. Rossz kapcsolat esetében biztosan nem maradnék én sem.

Nagyon őszinte leszek hozzád és ez nyilván neked és a veled egy szinten állóknak nem fog tetszeni, de nem igazán érdekel!

A leírt szövegedből és abból, hogy egy szavazást nem tudsz kiírni (mert nem tudsz, valljuk be!) úgy gondolom, hogy valami csicskamunkára akarnak Angliában felvenni, nem irányítótervezőnek hívnak egy mérnöki irodába.

Tehát amit Angliában megkeresnél, annyit itthon is megkaphatsz operátorként, szalagon. Itthon ugyanis nem kell a méregdrága külföldi albérletet és az időnkénti hazautazást fizetned, orvosról, élelemről nem is beszélve.

Nem igaz, hogy 15-20 km-en belül nincs itthon olyan gyár vagy üzem, ami saját busszal hordja a környékbelieket!

Nekem ha a rákos szülőm könyörögne, hogy ne menjek el, már csak a saját lelki békém miatt is az lenne az opció, hogy maradok.

Nem fog ez sokáig tartani, utána is szüksége lesz Angliának olcsó biorobotokra, semmit nem veszítesz!

Milyen munka? Megkaptad életed lehetőségét egy London City irodában managerként, vagy kimész mosogatni/takarítani?

Ha az első, akkor mennék és amilyen gyakran csak haza tudok, haza jönnék. Második esetben alapból nem mennék ki (oké, ez nem része a kérdésnek), de ebben az esetben meg végképp nem, mivel bármikor tudsz hasonló (és elnézést a kifejezésért) szar munkát kapni.

"...hogy jólvan akkor már a gyógyszert se szedi megakar halni, keressek itt állást..."

Nálam ez egyenlő lenne azzal, hogy szia apa, majd ha Magyarországon járok, meglatogatlak aztán indulás. Sosem bírtam a zsarolást