Mit tennétek a helyemben? Nagyon megalázó helyzetbe kerültem miatta...😞

Hónapok óta nem hívnak vissza egy állásinterjúra sem, pár napja találtam egy olyan jellegű munkakört, amire gyermekkorom óta vágytam és emiatt, plusz a végső elkeseredéstől vezérelve nagyon alacsony nettó bérigényt írtam meg a levelemben, abban reménykedve, hogy végre behívnak és talán munkát kapok...itt pont egy hónapra kerestek embert...én is csak addig érnék rá az egyetem miatt...szóval minden stimmelt.

Ma kaptam egy telefont, hogy szeretnének egy beszélgetésre beinvitálni...nagyon megörültem!

Az anyám napi szinten ezzep piszkált, plusz jött a lelki nyomás, mert magánorvosra kellene neki a pénz...szóval ez is egy erős motiváció volt abban, hogy lejjebb adjam az igényeimet...

Elmeséltem neki a nagy hírt...megkérdezte, mennyi lenne a fizetés..elmondtam neki az általam megjelölt bérigényt és rögtön megalázott, hogy akkor ezért hívtak vissza, mert azt hiszik, hülye vagyok...meg az a gúnyos, vehemens tekintete, ahogy nézett rám...undorító...arra jó vagyok, hogy a lábtörlője legyek, de amikor nekem lenne szükségem biztatásta, valami lelki dologra..rögtön bántani kezd...nagyon megalázó volt...annyira szerettem volna gondozó lenni az egyik vadasparkban, hogy 800/óra alá adtam a bérigényem...gondolván, úgyis csak 1 hónapra keresnek embert és végre azt csinálhatnám amit szeretek...

De ezzel a gúnnyal meg megalázással nem tudom, hogy elmenjek-e holnap az interjúra...annyira kìnos ez az egész...nem kellett volna beavatnom...szerintetek mit tegyek? Tényleg azért hívtak vissza, mert valaki nyomoréknak néznek? 😥