Meddig tartjátok elfogadhatónak azt az indokot (vagy kifogást) egy családtagtól, hogy azért munkanélküli, mert még nem talált munkát? Meddig lennétek hajlandóak anyagilag támogatni?

Ha az illető nő, akkor addig kell támogatni és eltartani, ameddig csak akarja.

Ha férfi, akkor elvárható, hogy mihamarabb dolgozzon.

3!

Nem csak az itt lévő nők szerint, de mindegyik csak hazudozik a témáról.

Statisztikák szerint átlagosan fél évig tart, míg munkát talál az ember.

A toleranciámat olyan dolgok befolyásolnák, mint pl. mivel tölti az időt otthon. Mondok egy példát. Voltam munka nélküli fél évig, azalatt megszereztem egy régen tanult nyelvből a nyelvvizsgát, mert volt időm átismételni.

Kiveszi-e a részét a háztartásból, ház körüli teendőkből. Ha a munkakeresés időtartama alatt mondjuk átvállalja a családtagok otthoni munkáját, akkor rendben van. Megfőz, kitakarít, füvet nyír, ilyenek. Mindezt amellett, hogy aktívan keres és eljár interjúkra, próbanapokra. Ilyen esetben nekem pár hónap otthonlét belefér.

Ellenben ha mondjuk a számítógép előtt tesped, játszik, henyél naphosszat, akkor úgy egy hónapot adnék neki, és nem zavarna, ha nem a legideálisabb helyet találná meg. Csak csináljon valamit.