Tényleg szemét vagyok, amiért nem akarok rá tovább mosni?

Egy idős rokonomnak tönkrement a mosógépe és megkért, hogy segitsek neki, amíg megjavíttatja. Én természetesen igent mondtam. Nekem ezzel igen tetemes plusz munkám lett, valamint a víz és villamyszamlánk is igen megnőtt, mivel pl napi szinten kell ágyneműt is mosni (savanyúra izzadós típus), meg napi 3-4 váltás ruha. Szépen lassan telt az idő és semmi nem történt a mosógéppel. Húsvét előtt 2 héttel beszéltem a fiával, hogy ha már úgyis jönnek hozzá, szerezzenek neki vagy egy szerelőt vagy egy új mosógépet. Erre meglepődött, mert neki ez a sztori úgy lett leadva, hogy mivel nekünk kell a pénz (így van, de nem ennyire), ezért pénzért én mosok az anyukájára.

Ezután elbeszélgettem a rokonnal és megmodtam, hogy befejeztem, nem mosok tovább. Utána felajánlotta, hogy tényleg fizet valamennyit a rezsire, meg úgy amúgy is, de mondtam neki, hogy szó sem lehet róla.

A fia szombaton becsöngetett és elhordott mindennek is, mert az anyja belefullad a szennyesbe és milyen szemét vagyok, hogy így elnézem, hogy milyen körülmények között kell élnie, nem is olyan nagy meló az nekem, ha már 5 főre amúgy is kell, nem érti mit rinyálok stb.

Szerintetek ezek után még én vagyok a rossz, amiért nem csinálom tovább?