Hogy lehet ezt feldolgozni?

23 éves vagyok, nagyon fiatalon lettem krónikus beteg (17). Sajnos nagyon nehéz volt kiderítenem, hogy mi a probléma, és csak egy orvos foglalkozik ezzel az országban. Mikor kezdődött az egész, a családom egykét orvoshoz elvitt, aztán inkabb rámfogták hogy csak szimulálok, és kb lecsesztek ha csak megemlítettem hogy fáj. Aztán nem sokat segitett hogy bekerültem egy pszichologushoz (persze SZTK-s mert a magánt nem fizették volna), aki szintén ezt sulykolta belém. 6 év kellett hogy összeszedjek pénzt és el tudjak jutni egy orvoshoz aki azota is kezel. Sajnos sokat romlott az évek alatt az állapotom, mostmár nem biztos hogy rendbe lehet hozni. A családom nem tudja hogy elmentem hozzá, alapból kollégiumban lakom de néha még hazajárok. Úgy érzem meg tudtam teremteni nagy nehezen magamnak is körülményeket, viszont nem bírom feldolgozni hogy ennyire cserben hagytak. Gyakran elfog a pánikroham hogy hogy fogom ezután is a százezreket egyetem mellett előallitani a kezelésemhez. És emellett a két testvéremnek szo szerint mindent kifizettek amit csak lehet. Mostmár valszeg nem is fogadnék el tőlük semmit, de ez a tudat akkor is borzalmas. Egy éve például egy másik betegségem is lett, annál is az volt az első szavuk hogy ők biztos nem fizetnek orvost. Anno mikor a nővérem evészavaros volt, járatták egy évig magán pszichológushoz, a bátyám szintén beteg, őneki simán megvesznek százezres vitaminokat is, merthogy ha 1% esély is van hogy segít akkor már megérte...hogy dolgozzam ezt fel?