Mi az, amit nem tudsz feldolgozni a családod kapcsán?

Nemkívánt gyerek voltam, apámat ismerve azt is megmerem kockáztatni, hogy nemi erőszakból fogantam.

Se anyám, se apám nem szeretett soha. Soha nem kérdezték meg tőlem, hogy mi volt az iskolában, soha nem öleltek meg, soha nem pusziltak meg, soha nem mondták nekem, hogy szeretlek. Anyám kötekedett mindig a részeg apámmal, apám meg jól megverte. Én mindig közéjük álltam és én is kaptam. Apám volt a legmocskosabb: azt mondta nekem, hogy ő nem az apám, nem vagyok a lánya, anyám összefüdt egy pesti latorral, és az az apám. Pedig le se tagadhatott volna. Halála előtt viszont csak tőlem fogadta el az ételt, csak én ápolhattam, csak én kísérhettem ki a vécére, én segíthettem neki a fürdésnél. A 20. Születésnapomon halt meg.

És most 32 év elteltével is itt vagyok, és nem értem, hogy mit vétettem. Nem tudom helyrerakni az érzéseket bennem, nem tudom eldönteni, hogy jó vagy rossz volt-e. Lehet-e jó az, aki egész életemben vert, alázott, hogyha utolsó 3 hetében kedves volt? Ugyanakkor felmenti az agyam, hogy mégiscsak az apám, mégiscsak az anyám, felneveltek, nem dobtak el, mint más szülő. Ezt a kettősséget nem tudom hova tenni, van, hogy egyszer ezt gondolom, máskor meg azt. Viszem ezt tovább egy életen át.

Azt, hogy anyám a semmire szült be. Apám és ő valamiért csődbe kerültek, de így is úgy döntöttek, hogy beszülnek egy olyan házba, ahol csak egy szobába volt fűtés, a konyhában már olyan hideg volt, hogy kabátba kellett kimenni, vécé nem volt.

Később albérletbe költöztünk, de ott sem lett jobb a helyzet: az albérlet sok pénzt elvett, és szinte minden második évben költöztünk. Nem telt ajándékra, szülinapi tortára, csokira, még üdítő italra se. Mindig más levetett gönceiben jártam, és ezek általában osztalytársaktól kapott rongyok voltak, amit gyakran rám is kiabáltak.

Ezek hatására szorongóvá váltam a pénzügyek és az igényesség terén. Nem merek magamnak új ruhát venni, nem merek új dolgokba belekezdeni, új ételeket megkóstolni, minden újtól félek.

Ha totál beleizzadok a ruhába, akkor is fájó szívvel rakom be a mosásba, többször venném fel szívem szerint mindent, még a fehérneműt is, de nyilván nem teszem, ez csak egy belső hang.

Anyám mindig a pasijat választotta helyettem/helyettünk . Neha-neha látogatott. Amikor elvett tőle a gyámhivatal, állítólag kiborult, azt mondja a nagynéném. Hát a nagy kiborulasaban csinált egy gyereket a pasijaval, akit örökbe adott. 6 gyereke van összesen, egyet sem nevelt, egyedül engem látogatott néha. Nagyobb koromban, mikor összevesztem a pasijaval, olyanon, hogy 2 percen keresztül égett a lámpa a fürdőben náluk vagy számon kérte rajtam a kaját, amit ettem náluk, soha a budos életben nem állt ki mellettem, csendben hallgatta, hogy beszél velem az a férfi. Mai napig éli kis világát, a gyerekei meg itt-ott.

Apám látogatni akart, mikor még a nagyszüleim kivettek az intézetből, de a Mama nem engedte, mert apám alkoholista volt. Erre apám inkább azt javasolta akkor vigyenek vissza az intézetbe. Gyűlölöm őt tiszta szívemből. Alig vártam, hogy megszabaduljak a tetves nevétol.

Anyámmal tartom a kapcsolatot, bár sokszor magam sem tudom miért, sosem támogatott semmilyen szempontból, olyan mint egy távoli rokon, azt sem tudja pontosan hány éves vagyok, de valamiért mégis szeretem.

Anyám és apám egyszerre haltak meg, autóbalesetben. Elhiszem, hogy így sokkal könnyebb volt, mintha külön-külön haltak volna meg, és nem azt kellett néznem hosszú hetekig, hónapokig, hogy a szerveik mondják fel a szolgálatot, és az időskori demenciában sem volt részük, és csak egy gyors baleset volt, ráadásul egyszerre, de én azt hittem, hogy belepusztulok. Pedig nem voltak annyira jó szülők ám.

Aztán rá 3 hónapra kiderült, hogy a férjemnek szeretője van. Majd rá 3 hónapra az öcsém öngyilkos lett.

Anyám és a mostohaapám alkoholizmusa,verekedésbe torkolló veszekedések szinte minden este. Másnap nyali-fali,mert ugye anyám szerette,élete szerelme volt és beszopta a "többet nem lesz ilyen" dumát annak a fasznak. Nekem minden nap égett a pofám,mikor kimentem az utcára,mert biztos hallották a szomszédok,hogy balhé volt előző este. Mellettem se állt ki anyám,nem mehettem bulizni,nem lehetett pasim,nem élhettem úgy,mint más normális tini a '90-es években,mert a mostohaapámnak nem tetszett és anyám nem akart ebből is balhét.

Előtte,mikor még apámmal éltünk,minden hétvégén nekem kellett megvennem a 2 decis barackpálinkát a boltban,amit nagyon szégyelltem,anyám addig fel sem öltözött,amíg meg nem itta. Akkor is minden este üvöltött apámmal(aki csak hallgatott,szerencsére nem agresszióval válaszolt,csak egy idő után becsajozott és lelépett,amin nem csodálkozom),én ilyenkor 2 órákat ültem a klozeton,anyámnak meg eszébe sem jutott,hol lehet a gyerek,ha nincs bent a szobában. Később átköltöztem aludni a nagyapám szobájába(2 szobás ház volt,egyik szobában mi,másikban nagyapám),és bebújtam a takaró alá,de úgy is hallottam az üvöltést,ráadásul egy idő után már levegőt is alig kaptam a takaró alatt. Amikor apám elment,picit javult a helyzet,de nem örülhettem sokáig,mert megjelent az életünkben az írásom elején említett mostohaapám.....Ja,és mindig csórók voltunk,de cigire,piára mindig volt lóvé.